Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

153 vagy mezőgazdasági ingatlanok bérletére a következő 11. pontban foglalt megszorítással. Alkalmazandó továbbá a szabály oly szerződésekre, amelyek -— a 9. pont esetén kívül — a gyámoltat időnkint visszatérő szolgáltatásokra a mondott időn túl is kötelezné. Pl. ha út vagy kút használásáért, valamely vízmű, vagy híd építéséhez, fenntartásához évről-évre esedékes járulékok, vagy ingóságok véreié esetében a vételárnak a mondott időn túl terjedő részletekben való fizetésére kötelezné. A Tj. 278. §-ának 11. pontja a 10. pontban foglalt szabályt annyiban megszűkíti, amennyiben üzletre vagy más gazdasági vállalatra vagy valamely mezőgazdasági jószágra megkívánja a gyámhatósági jóváhagyást, bár nem is köttetnék úgy, hogy a gyámoltat teljeskorúságán túl is kötelezné. Megokolja ezt a szabályt, hogy ily szerződések megkötése, tekintettel már a szóban forgó érték jelentékeny volta miatt a velük járó nagyobb kockázatra, különös óvatosságot kíván. Pl. örökölt üzlet bérbeadása, vagy örökölt bérlet albérletbe adása, vagy ily bérletek meghosszabbítása a szerződés tárgya. Egész mezőgazdasági jószágnak, bár csupán a kiskorúság idejére való bérbeadásával is, nagy kárt szenvedhetne a gyámolt a gazdasági felszerelésnek a kellő biztosíték nélkül átengedése vagy a föld kizsarolása ellen megfelelő óvintézkedések mellőzése következtében. Ezért az ily jószágnak parcellánkónt való bérbeadásához is szükséges a gyámhatósági jóváhagyás. A Tj. 278. s-ának 12. pontja szerint a gyám csak a gyámhatóság jóváhagyásával vehet fel pénzt a gyámolt hitelére. Ilyen nemcsak az adóslevél adásával félvett kölcsön, banem hitelt nyitó szerződés (folyó-számla) alapján való kölcsönnek felvétele is. Áruhitel tekintetében a 280. §. 3. pontja irányadó. A Gy. T. 112. §-ának utolsó bekezdése szerint a gyám gyámoltja terhére idegen kötelezettséget még gyámhatósági jóváhagyással sem vállalhat. A 278. §. 13. pontja ezt kezesség alakjában is megengedi. Kétségtelen ugyan, hogy idegen kötelezettség vállalása, pl. kezesség, tartozás-átvállalás, elzálogosítás rendszerint a vagyonkezelés körén kívül áll és a vagyon csorbításának veszélyével jár, viszont azonban vannak esetek,, amelyekben azt megengedni magának a gyámoltnak is érdekében állhat. Pl. a gyámolt adósával szemben türelmetlen hitelező követeléseért kezesség vállalásával rábírható arra, hogy a zálogtárgynak kedvezőtlen időben elárvereztetésótől elálljon és ezzel elhárítható a gyámolt saját követelésének veszélyeztetése is. Vagy a tulajdonostársak valamennyiük érdekét szolgáló kölcsönt csak egyetemleges kötelezettség vállalásával kaphatnak. A Gy. T. 113. §-ának utolsó bekezdése feltétlenül tiltja, hogy a gyám a gyámolt valamely jogáról visszteher nélkül lemondjon, pl. oly zálogjogról is, vagy annak ranghelyéről, amelyre a gyámolt követelésének törvényszerű biztosítása szempontjából már nincs is szükség Ellenkeznék azonban a méltányosságnak az 1490. §-ban elfogadott elvével, hogy a gyámolt oly jogához is ragaszkodjék, amelynek rá nézve nincs értéke, de mégis másnak kárára van amiatt, hogy tulajdona feletti szabad rendelkezésében gátolja. A Tj. 278. §-ának 14. pontja elvileg nem tiltja, de gyámhatósági jóváhagyástól teszi függővé, hogy a gyám a gyámoltnak a követelésének vagy pénzértékű más jogának biztosítására szolgáló jogáról rendelkezhessék, vagy kötelezettséget vállalhasson, kivéve a 276. §. 2. bekezdésének valamelyik esetét. Pl. hogy a kezest kibocsássa a kötelezettségből, a zálogot egészben vagy részben az adósnak kiadja, a jelzálogjog csökkentésébe vagy törlésébe beleegyezzék, valamely elsőbbségi jogát másnak átengedje. Magától értetik, hogy ily jogügylet gyámKépvh. iromány. 1910—1915. XXXH. kötet. 20