Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

142 267—268. §. haszonlesésből vagy éppen a gyámoltjával perben álló vagy vele szerződő féllel való bűnös összejátszás útján károsítja meg gyámoltját. Alig fordulna elő, hogy a már foganatba ment, de az órdekösszeütközós okából semmis jogügylet semmissé nyilváníthatása kedvezőbb eredménnyel járna, mint azzal, hogy a gyámolt kára megtérítését követelhesse gyámjától. Ha pedig a gyám amiatt vitte helytelenül a pert, vagy tett a perben a kiskorú érdekét sértő, lemondó vagy elismerő nyilatkozatokat, mert azt a kiskorúóval ellenkező saját érdeke kívánta, a gyámolt érdeke ez esetben sem orvosolható könynyebben, mint akkor, ha helytelen pervitelének vagy mulasztásának indító oka az volt, hogy jogtalan hasznot szerezhessen gyámoltja rovására ellenfeleivel való bűnös összejátszás útján. Különben a 278. §. 17. pontja szerint megkívánt gyámhatósági jóváhagyás megvédi a gyámoltat az ellen, hogy a vele ellentétes érdekű gyám egyezség, elismerés vagy lemondás útján perben is ' megkárosíthassa a gyámoltat. Megnyugtató az is, hogy a bíró az új perrendtartás 72. és 75. §-a alapján is az általa észlelt érdekellentétet a gyámhatóság tudomására fogja juttatni, amelynek így módjában lesz a kiskorú érdekének megfelelően intézkedni. Mindezeket figyelembe véve a Tj. tartózkodott attól, hogy anélkül, hogy az számottevő mórtékben a gyámoltak javára szolgálna, a jogbiztonság rovására a gyám és a gyámolt között fennálló érdekellentétet olybá vegye, amely ipso facto kizárja a gyám képviseleti jogát. 11.|A Tj. 267. §-a arra kötelezi a gyámot, hogy a gyámoltnak olyan vagyonáról, amely kezelése alá tartozik, a gyámhatóságnak kimutatást terjesszen elő, mert csak ily módon lehet képes a gyám az általa kezelt vagyonról számot adni. Minthogy nálunk kiskorú vagy gyámság alatt álló örökösök létében a hagyatékok hivatalból leltároztatnak, ritkábban fordul elő, hogy a gyám maga legyen köteles a kezelése alá jutott vagyon kimutatását elkészíteni vagy elkészíttetni. De előfordul, hogy a gyám oly vagyont vesz át, amelyet gyámoltja ajándékba kapott, vagy gyámoltjára külföldön háramlott örökséget vett át, vagy a gyámoltra háramlott oly vagyont vesz át, amelyet eddigi kezelője, pl. a gyámolt szülője vagy házastársa számadás nélkül kezelt. A gyámügyi rendtartás bizonyára intézkedni fog arról, hogy a gyám — ha szükséges — a kimutatást hivatalos közegek segítségével, anélkül, hogy a 3. bekezdés értelmében annak költségével terhelhető volna, készíttethesse el. A 2. bekezdésnek abból a szabályából, hogy a gyámhatóság, ha aggálya van a kimutatás vagy leltár teljességére nézve, a gyámtól kívánhatja, hogy azt a 891. §-ban megszabott és előtte leteendő esküvel erősítse meg, következik, hogy a gyámhatóságnak a leltár teljes voltát meg kell vizsgálnia. Az esküvel való megerősítés elrendelése főleg akkor okadatolt, ha a gyermek anyai örökségének kezelését — kire a §. szabályát a 183. §. szintén kiterjeszti — a szülő veszi át vagy a gyámság alá helyezett házastárs vagyonát a gyámjául kirendelt házastárs veszi kezelés alá, mert az ily vagyon többnyire még a kimutatás vagy leltár elkészülte előtt már birtokában szokott lenni. Mire a hivatalos közeg a leltározást megkezdi, a vagyon tényleges átvétele alkalmával megvolt állományt többnyire alig lehet pontosan megállapítani. Az eskü letételének erkölcsi ereje és a hamis eskü bűntetőjogi következménye alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a kiskorú gyermek vagy a gyámolt ez irányban való érdeke hathatósan megóvható legyen. 12. A 257. §. szerint elvileg a gyámnak joga és kötelessége gyámolíjának összes vagyonát kezelni. A Tj. 268. §-a ez alól a szabály alól való kivételeket sorolja fel.