Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

140 m. §. nul lehet tartani attól, hogy egyik vagy másik iránt táplált rokon- vagy ellenszenve ítéletére befolyást gyakorolhatna és emiatt valamelyik képviseltje érdekét ekkép elébe helyezné a másikénak, aki sérelmet szenvedhet. A Tj. tehát a gyámság szempontjából sem tartja helyesnek rést ütni a 796. §-nak szabályán, amely szerint a képviseleti jog nem terjed ki arra, hogy a kép> viselő (tehát a szülő, gyám vagy gondnok is) képviseltje nevében önmagával a saját személyében vagy önmagával mint egyúttal egy harmadik személy képviselőjével kössön szerződést, kivéve ha kötelezettség teljesítéséről van szó. De a részrehajlás ós elfogultság aggálya rendszerint akkor is okadatolt, ha a gyámnak gyámoltja érdekét oly személyekkel szemben kellene képviselni, akik a gyámoltjáóval ellentétes érdekének előmozdítására nemcsak a velük való családi kapcsolatból eredő érzelmi, de nem ritkán érdekközösségnél fogva is késztethetnék a gyámot. Lehet, hogy a gyám össze tudná egyeztetni az ellentétes érdekeket anélkül, hogy kötelességét megszegné, sőt tán más képviselő útján alig elérhető előnyökhöz is juttathatná; kivételes esetek miatt azonban nem volna tanácsos az emberi természetből merített azt a tapasztalatot figyelmen kívül hagyni, hogy az ember a saját vagy hozzátartozói javára többnyire elfogult szokott lenni. Ez okból a Tj. 265. §-a kizárja a gyámot a képviseletből, úgy, hogy nem képviselheti gyámoltját már kezdettől fogva sem: 1. oly jogügylet kötésénél, amely egyfelől az ő házastársa, egyenes ágon rokona vagy sógora vagy testvére, másfelől a gyámolt között jönne létre, kivéve, ha a jogügylet kizárólag kötelezettség teljesítésére irányul; 2. az egyfelől gyámoltja, másfelől az előbb említett személyek között felmerült peres ügyekben. Abból, hogy a gyám nem képviselheti »gyámoltját« az említett hozzátartozóival szemben, következik, hogy a velük kötött jogügylet semmis. Semmisek tehát az egyoldalú jogügyletek is. A gyám tehát gyámoltja nevében joghatályos jognyilatkozatokat velük szemben nem tehet, sem azok vele, mint képviselővel szemben nem tehetnek. Pl. nem mondhat fel a gyám gyámoltja nevében bérletet, kölcsönt nekik, sem ők a gyámhoz intézve fél nem mondhatnak a a gyámoltnak. Ali a szabály a gyám oly jognyilatkozataira is, amelyeket a gyám olt jognyilatkozatának joghatályra emelése végett vagy helyette kellene megtennie. Pl. ha a kiskorút a gyámjának házastársa kivánná örökbefogadni, a 127. §. kivánta törvényes képviselői hozzájárulást nem ő, hanem csak a 326. §. értelmében e célból a kiskorú részére kirendelt gondnok adhatja meg. Az 1. pont második mondata kiveszi az általános szabály alól azokat a jogügyleteket, amelyek kizárólag kötelezettség teljesítésére irányulnak. Ilyennél a gyám jogosan járhat el gyámoltja képviseletében úgy önmagával, mint említett hozzátartozóival szemben. Pl. jogérvényesen kifizetheti házastársa kezéhez ennek a gyámolt elleni követelését vagy elfogadhatja gyámoltjának házastársa elleni követelésére utóbbi által teljesített fizetést, de a 276. §. szabálya következtében. csak a gyámhatóság jóváhagyásával, mert enélkül a gyám gyámoltja követeléséről nem rendelkezhetik. 10. A Gy. T 136. §-a szerint a gyámhatóság a gyám jogait bizonyos ügyek tekintetében megszoríthatja, a 179. §. szerint pedig megbízhatja a tiszti ügyészt, hogy a kiskorú nevében a bíróságnál eljárhasson. A bírói gyakorlat az idézett törvényhelyeket úgy értelmezi, hogy az ügyész a gyámhatóság megbízásából a kiskorú nevében perben állhat, mert a gyámhatóság a kiskorúak peres ügyeiben azok képviseltetóséről hivatalos hatáskörénél ibgva gondoskodni