Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

260-261. §. 137 De mert egyrészt a gyám és a gyámolt, másrészt a szülő és a kiskorú gyermek közötti viszony egymástól lényegesen különbözik abban, hogy míg utóbbinak szabályozása a természet rendjében találja teljesen megbízható támaszát, az előbbi viszony szabályozásánál szükségkép számba kell venni az emberi gyarlóság szempontját is. Ezek a szempontok okolják meg a 260—264. §-oknak a, gyám hatáskörét a kiskorú személyére nézve korlátozó szabályait. 4. A magzatjához való ragaszkodás ellenállhatatlan ösztöne, amelyet maga a természet oltott a szülőbe, teszi érthetővé a szülői vágyat, hogy még halála után is irányíthassa gyermeke sorsát. A jövendő valóságát nem láthatja a szülő, de ismerve gyermekét és viszonyait, többnyire jól sejtheti, mit kíván gyermekének érdeke. Á szülői szeretet előtt hajol meg, de egyúttal a gyermek érdekét sem téveszti szem elöl a Tj., midőn a 260. §-ban a gyámot arra kötelezi, hogy annak gondozásába adja gyámoltját ós úgy nevelje őt, a mint a szülő végintézkedésében kívánta. Ha tehát utóbbinak pl. az volt a kivánsága, hogy intézetben neveltesse, vagy valamely általa megjelölt életpályára nevelje, a gyám a szülői kivánság teljesítését csak a gyámhatóság engedélyével mellőzheti. A gyámhatóság pedig csak az esetben mentheti fel a szülői meghagyás teljesítése alól a gyámot, ha annak követése a gyámolt érdekeivel ellenkeznék. Pl. egészségének veszélyeztetésével járna intézetben neveltetése, hajlama ellenére kényszeríttetnék valamely életpályára. 5. Figyelemmel a nagyszülő és az unoka közötti vérrokonság közelségére és egymáshoz való viszonyuknak ezen alapuló bensőségére, a Tj.261. §-a az idegen gyámmal szemben elsőbbséget ad a nagyszülőnek unokája gondozására ós nevelésére, érintetlenül hagyva a gyám felügyeleti és képviseleti jogát a gyámolt személyügyeiben. Ez az elsőbbség nem illeti meg a nagyszülőt, ha a gyámot szülői végintézkedés alapján vagy azon az alapon, hogy a gyámolt nagyatyja, vagy a gyámolt a gyámnak általa elismert törvénytelen gyermeke, rendelték ki. Nem köteles továbbá a gyám gyámoltja gondozását és nevelését valamely nagyszülőjének átengedni, ha az a gyámolt érdekével ellenkeznék. Nem számíthat elsőbbsége figyelembe vételére az olyan nagyszülő, aki gyám nem lehet, vagy akit a 234. ós 245. §-ok alatt felsorolt okokból nem szabad gyámul kirendelni, vagy akinek kivánsága ellenkeznék a 260. §-ban említett szülői rendelkezéssel. A Tj. 261. §-ának második bekezdésében ajánlott szöveg szerint azonban a nagyszülő csak nem számíthat arra, hogy unokája gondozását reá bízzák, ha nem volna szabad őt gyámul sem kinevezni. De ha megbízik benne a gyám vagy a gyámhatóság, reá bízhatják az unoka gondozását. Ilyen az az eset, ha a nagyszülő csőd alatt áll. A tönkre jutott nagyszülővel szemben ugyan méltán felmerülhet az aggály, vájjon az unokájához való őszinte ragaszkodás és nem a gyermek gondozásával kinálkozó haszon-e a rugója kívánságának. De ha erre nézve nem forog fenn aggály és a kiskorú érdekeinek is megfelel, hogy így esetleg a nagyszülő eltartása, tekintetében őt terhelő kötelezettségét is könnyebben teljesítheti, csődbejutása ellenére mégis reábízható unokájának nevelése. Ha a gyám a nagyszülő kívánságának teljesítését megtagadja, vagy több nagyszülő lép fel ezzel a kívánsággal, a gyámhatóság dönt a felől, hogy valamelyikük kivánsága teljesíthető-e? i Ha a gyámolt a nagyszülő gondviselése alá került, az utóbbit ebből folyólag a szülőével egyenlő jogok és kötelességek terhelik (162—-166. §.), de azzal a megszorítással, hogy a 171. §. értelmében jogait csak a gyámmal Képv. iromány. 1910—1915. XXXII. kötet. 18