Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

250-251. §. 133 tényleg szinte lehetetlen volna a nőnek a gyámi tisztet kellően betölteni. Ezért nem szükséges bővebben indokolni a Tj.-nak azt az álláspontját, hogy a nő nem kötelezhető a gyámi tiszt elvállalására. De ha vállalta, ezen a jogcímen nem szabadulhat attól. Akitől a gyámhatóság biztosítékot követel, attól többet kíván, mint amire mint honpolgár kötelezve volna, mert anyagi áldozatot is kíván tőle. Szintén ily áldozatra köteleztetnék, akinek a gyámságot mással közösen osztatlan hatáskörben kellene ellátnia, mert felelősséget vállalna másnak cselekményeiért is, nem is szólva arról az áldozatról, amelyet a neki ellenszenves társsal való együttműködésre való kötelezésével hozna. A Gy. T. 49. §. d)' és c) pontja feltétlen mentességben részesíti a minisztereket és az országgyűlési képviselőket. Magánjogi szempontból ez a mentesség nem okolható meg. Adott esetben elégséges lehet a 4. vagy 5. pont alatti mentesség érvényesítése. Ha ilyen ok nem érvényesíthető, akkor a mentesítés is indokolatlan volna. A Gy. T. 49. §. f) pontja alatt a véderő kötelékébe tartozó személyek, köztisztviselők és közhivatalnokok, világi papok, tanítók mentességére vonatkozó szabályt a Tj. 247. §-ának szabálya pótolja. 19. A kiskorú érdekével ellenkeznék, ha a kirendelt gyámnak az esetleg alaptalan mentségét elutasító gyámhatósági intézkedés ellen használt jogorvoslata miatt a kiskorú és ügyei hosszabb időn át gondozatlanul maradnának. Ezért célszerű a Tj. 250. §-ában javasolt az a szabály felvétele, hogy a gyámságot ideiglenesen ellátni köteles, akit a gyámhatóság a gyámmá kirendelése elleni kifogása elvetése után ennek vitelére felszólított, tekintet nélkül arra, hogy a kirendelt személy kirendelése ellen jogorvoslattal élt. Nincs tehát sem a gyámul kirendelő, sem a gyámság ideiglenes elvállalására felszólító gyámhatósági határozat ellen halasztó hatályú jogorvoslatnak helye. Magától értetik, hogy oly mentség alapos voltáról, amely szerint a kirendelt gyámul ki sem rendelhető vagy nem is szabad kirendelni, a gyámhatóságnak hivatalból kell meggyőződést szereznie. 20. Oly célból, hogy a gyámhatóság gyámot rendelő intézkedésének foganatot szerezhessen, a Tj. 251. §-a felhatalmazza a gyámot, hogy a gyámi tisztet elvállalni alaptalanul vonakodót, mint aki honpolgári kötelességének teljesítését megtagadja, arra pénzbírsággal szoríthassa. Ugyanígy járhat el azzal szemben is, aki felszólíttatása dacára ideiglenesen sem hajlandó a gyámságot ellátni. A pénzbírság alkalmazhatásához nem szükséges, hogy a kirendelt kijelentse, hogy a tisztre még ideiglenesen sem vállalkozik, hanem elég, hogy olyan magatartást tanúsít, amelyből vonakodására alaposan lehet következtetni. Pl. nem jelenik meg a beiktatására tűzött határnapon, megtagadja a neki szóló gyámhatósági határozatok átvételét. Mert ha az alaptalan visszautasítás az elvállalás kötelességének megszegése, annál inkább annak kell tekinteni a gyámhatóság felszólításának figyelembe nem vételét, amely épúgy késlelteti a gyám kirendelését, mint a nyilt visszautasítás. Eltórőleg a Gy. T. 53. §-tól, amely szerint a gyámi tisztet alapos ok nélkül vonakodó 400 K. erejéig, de csak egyszer bírságolható, a 2. bekezdés értelmében a pénztírság 200 koronát meg nem haladhat, szabadságvesztésre át nem változtatható és eredménytelensége esetében csak' két ízben ós nyolc napnál nem rövidebb időközökben ismételhető. A gyámhatóság belátásától függ, hogy mily mértékben éljen ezzel az egyúttal hivatalos kötelességót is jelentő jogával. Jobb módú emberrel szemben kétes eredményű eszköz lehet a pénzbírság alkalmazása, mert összesen sem haladhatja meg a 600 koronát