Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
121 A kiskorúak pénzének gyümölcsöztetése kérdésében annyiban a mai jogot követi a Tj., hogy annak a gyámhatóság útján való gyümölcsöztetésnek módján kívül fenntartja az 1885 : VI. t.-c. 13. §-ban megjelölt módon való elhelyezést is, csupán azzal egészítve ki, hogy a pénz a postatakarókpénztárnál is elhelyezhető (270. §.). Lényegesen eltér azonban a gyámi törv. 285. ^-ában foglalt attól a szabályzattól, amely szerint a gyámoltak ós gondnokoltak pénzét és pénzértékeit rendszerint az árvaszókek pénztáraiban, kivételesen az erre engedélyt nyert községek pénztárában kell kezelni, illetve megőrizni, továbbá, hogy az árvapónztárakba befolyt pénz gyümölcsöztetóséről, akár összesített, akár egyénenkénti kezelési rendszer mellett a szabályrendelettel szabályozott módon az illető törvényhatóságok, városok és községek kötelesek gondoskodni. A Tj. ugyanis a gyám hatáskörébe utalja annak megválasztását, hogy a gyámolt pénzét a gyámhatóság útján kivánja-e kezeltetni, vagy pedig a 270. §-ban megállapított módon elhelyezni. Csak oly befektetéshez szükséges a gyámhatóság jóváhagyása, amely eltérő ugyan a 270. §. rendelte módtól, de a fennforgó körülményeknél fogva' célszerűnek mutatkozik. A gyám belátására bízza továbbá a Tj., hogy gj-ámoltjai értékpapírjait vagy drágaságait a gyámhatóság pénztárában vagy gyámoltak vagyonának kezelésére külön joghatállyal alkalmasnak nyilvánított pénzintézetnél őriztesse-e? Kétségtelen, hogy mindkét eltérés a mai jogtól messzeható. Egyrészt könnyít a gyámhatóságok munkaterhén, másrészt csökkenti a gyámhatósági kezelésből származó kezelési nyereményt. Egyik szempont sem lehet azonban döntő a kérdés megoldásánál; csak a kiskorúak érdeke szempontjából szabad azt megoldani, mert a gyámság intézményének éppen ezt az érdeket kell szolgálnia, A gyámoltak pénze ós értékpapírjaik kezelésének mai rendszere nem örvend nagy népszerűségnek. Nem amiatt, mintha a kezelés megbízhatóságához férne szó. Hanem azért, mert a gyámpénztárak kezelése nehézkes ós költséges. Költséges nemcsak az aránylag magas kezelési díjak miatt, amely a fennálló törvény szerint pl. a készpénz jövedelmének tiz százaléka. Egy 10 000 koronás értékpapír 5 éven túli őrizetéért például a városok gyámpénztárára nézve érvényben levő szabályrendelet 98. §-a szerint 100 K. őrzési díj iár. De költséges főleg amiatt, mert akadálya annak, hogy a kiskorú megkapja készpénzbeli vagyonának a tényleges gazdasági viszonyoknak megfelelő jövedelmét. Ha ugyanis a pénzpiacon magas is a kamatláb, az ő kamatjövedelme alig növekszik, mert az összesített pénztár elhelyezett tőkéinek kamatlábát hamarosan nem emelheti; ha pedig alacsony és az árvapénztár tőkóit jelzálogos kölcsönökre emiatt nem képes elhelyezni, hanem kénytelen alacsonyabb kamatra pénzintézeteknél vagy az adóhivatalnál letéti kamat mellett elhelyezni, jövedelme csökkenését a közös kamatkulcs leszorulása arányában rögtön megérzi. A Tj. alapján azonban a gyám a gyámolt vagyonának veszélyeztetése nélkül jövedelmét fokozhatja ós értékpapírjait sokkal olcsóbban, sőt ingyen is nemcsak őriztetheti, hanem kezeltetheti is, eltekintve attól, hogy a pénzintézettel való érintkezés sokkal egyszerűbb és így kevósbbé fárasztó is. Ezzel szemben nem tekinthető döntőnek az az érv, hogy méltányos, hogy az árvapénztárak kezelési nyereményével a vagyonos kiskorúak járuljanak a vagyontalanok eltartásához. Ha ez az érv megállna, akkor azokat a vagyonos kiskorúakat kellene ily címen külön megadóztatni, akiknek nincs a gyámpénztárban ugyan pénzük vagy értékpapírjuk, de van haszonhajtó üzletük vagy ingatlan vagyonuk, mert különben a gyámpénztári vagyonnal bíró kiskorúak, akik adójukkal máris hozzájárulnak az állam vagy község Képvh. iromány. 1910'—1915. XXXII. kötet. 16
