Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
110 213—221. §. határozza meg, az e §. 3. bekezdésben foglalt kedvezmény mellőzésével, amely • csak a gyermek törvényessége érdekében érvényesíthető. Azt a kérdést, hogy a házasságon kívüli nemzésből eredő jogkövetkezmények alól mentesüljön e az ilykép nemzőnek tekintendő egyén, ha az anya a" fogantatás idejében mással is közösült, a Tj. a mai bírói gyakorlatnak 1 megfelelően dönti el, amely a mai szociális viszonyoknak leginkább megfelel (215. §.). Eszerint az exceptio plurium concnmbentium elvileg ki van zárva. A gyermek szempontjából csakis ez a megoldás az igazságos, mert a gyermekre nézve nem tehet különbséget, hogy az anya csak egy férfival közösült-e vagy többekkel. Az exceptio plurium concumbentium megengedése mellett a törvénytelen gyermekek nagy kontingense gondozatlanul maradna, vagy az állam gondozására utaltatnék. Ez pedig az adófizetők terhét elfogadható ok nélkül növelné. Igaz ugyan, hogy többekkel való közösülés esetében egyik közösülőnek az apasága sincs bizonyítva, de bizonyítva van, hogy a fogantatást ő okozhatta, és ő a gyermekhez mindenesetre közelebb áll, mint a teljesen kívül álló adófizető közönség. Az erkölcsiség szempontja sem kívánja az exceptio által való mentesülést; nem kívánatos a házasságon kívüli közösülést teljesen veszélytelenné tenni. Másfelől azonban a Tj., mai joggyakorlatunkkal egyezően, számol tényleges társadalmi viszonyainkkal, midőn megengedi a házasságon kívüli nemzésre alapított követelésekkel szemben a »feslettség« kifogását abban a szorosan körülhatárolt esetben, ha az anya a fogantatás idejében a kójelgést keresetkópen űzte. Az ilyen nővel szemben félszeg dolog volna érvényesíteni azt, hogy a veszélyes helyzetbe önként lépő egyén viselje a helyzetnek rizikóját. Az ilynemű intézményt épen azért vette igénybe, mert joggal tarthatta veszélytelennek. A közfelfogás habozás nélkül ki tudja jelölni azoknak a nőknek a csoportját, akikkel a közösülés a tartás következményei alól metesít. Rendőri szabályaink módot adnak a keresetszerüen kéjelgő nők csoportjának éles elhatárolására. Az ilyen nőktől született gyermekek a törvénytelen gyermekeknek quasi egy minus kategóriáját alkotják. Ha az állam tűri, sőt szabályozza a prostitúciót, akkor annak terhére, aki azt igénybe veszi, ehhez további felelősséget és következményeket fűzni nem helyes. Az exceptio plurium concumbentium elvi mellőzése mellett is azonban visszásnak tűnik fél annak megengedése, hogy a házasságon kívüli nemzésre alapított igények egyszerre több férfival szemben legyenek érvényesíthetők. A több közösülőnek egyetemleges felelőssége a vele kapcsolatos visszkeresettel a perek oly halmozására vezetne, amely erkölcsi felfogásunkkal ellenkezik. Éppen azért a Tj., a mai gyakorlat továbbépítésével, a több közösülő felelőssége szempontjából a megelőzés elvét fogadja el irányadóul (217. §., 225. §. utolsó bek.). Eszerint sem gyermektartást, sem szülési vagy gyermekágyi költséget nem lehet követelni attól, aki az anyával a fogantatás idejében közösült, ha ily követelés címén mint természetes atya ítélettel, bírói egyezséggel vagy a jövőbeli tartás megváltására irányuló megegyezéssel (224. §.) előzőleg már más lett kötelezve. E megoldás mellett kétségkívül lehetséges a visszaélés, de vógelemzésben ez is a gyermek érdekét szolgálja, mert odavezet, hogy rendszerint a leggazdagabbtól kapja a tartást. Ez a megoldás a legegyszerűbb, de egyszersmind a leghumánusabb. A megelőzés elve dönt akkor is, ha a gyermeket a természetes atya szerződéssel a magáénak elismerte. Az -elismerés megtörténte után mással szemben nem lehet többé a házasságon kívüli nemzósen alapuló, követelése-
