Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
193 195. §. 101 az atyát (192. §. 3. bek.). Mert ha a gyermek vagyonának jövedelme is a gyermeké és az atya számot adni nem köteles róla, teljesen jogos, hogy a család szükségleteinek fedezése után fennmaradó jövedelemfelesleget az atya például szélvészrongálta épület rendkívüli tatarozására legyen köteles fordítani ós ne legyen kénytelen emiatt kölcsönnel terhelni a vagyont, vagy a gyermek tőkéjót fogyasztani. 14. Ha az atya nem kifejezetten, mint gyermekének képviselője, de a gyermek pénzén vagy egyéb vagyonának felhasználásával szerzett meg ingó dolgokat, a 193. §. ez esetre úgy rendelkezik, hogy a szóban forgó dolgok már a szerzéssel a gyermek tulajdonává lesznek, bár az atya kifejezetten nem is ruházza át a gyermekre a tulajdonjogot. Csak akkor nem lesznek a gyermek vagyona felhasználásával szerzett dolgok a gyermekéi, ha az atyának nem volt szándéka a gyermek számára szerezni. Ez esetben természetesen köteles az atya a 188. §. értelmében a felhasznált dolgok értéke erejéig a gyermeknek azonnal dologi biztosítékot adni. A szabály célja, hogy a gyermeknek dologi hatállyal bíró biztosítékot nyújtson főleg az atya csődbejutása esetére, mert arra a tényre, hogy az atya a gyermek vagyona felhasználásával ingó dolgokat szerzett, azt a törvényes vélelmet alapítja meg, hogy azokat mint gyermeke törvényes képviselője, gyermeke számára szerezte meg, amivel szemben bizonyításra az szorul, hogy nem volt szándéka azokat a gyermek számára megszerezni. A törvényes vélelem alapján tehát a gyermek az ő vagyona árán szerzett és az atya kezelésében levő ingó dolgokat, mint tulajdont a csődtömegből visszakövetelheti (csődtörvény 42., 43. §.) és nincs utalva a csődtömegre, amelyből — a csődtörvény 60. §-a szerint ugyan az első osztályba sorozott — követelésére a 61. §. szerint csak aránylagos kielégítést kaphatna. A §. 2. bek. kiterjeszti a szabály alkalmazását arra az esetre is, ha az atya a gyermek pénzén vagy egyéb vagyonának felhasználásával ingó dolgot terhelő jogot vagy más oly jogot szerzett, amelynek átruházásához az engedmény elegendő. 15. A szülőt a gyermek gondozásáért és vagyonának kezeléseért anyagi jutalom nem illeti. Viszont az is méltánytalan volna, hogy a gyermek vagyona-kezelése érdekében felmerült költségeket, amelyeket az atya a fennforgó körülményeknél fogva szükségeseknek tarthatott, az atya a magáéból fedezze vagyis anyagi áldozatot is hozzon, mikor az a gyermek vagyonából fedezhető. A 194. §. ily költségek erejéig, de csak annyiban, amennyiben nem magát az atyát terhelik, a megtérítés jogát adja meg neki. A 291. §. szerint a gyámnak megtérítendő költségnek számít a gyámoltnak a gyám által az iparával vagy hivatásával járó szolgáltatás értéke is. így rendelkezik a gyámi törv. 78. §-a is. De valamint a gyámi törv., úgy a Tj. sem terjeszti ki ezt a szabályt a szülőre. A gyermekét gyógyító orvos, a gyermekének ruhát varró szabó, a gyermekét művésznek kiképező művész tehát munkadíjat nem követelhet vagyonos gyermekétől. Ellenkeznék ez erkölcsi felfogásunkkal is, de az atyát terhelő és a 191. §. 2-ik bekezdésében is kiemelt eltartási kötelezettségénél fogva az atyára gyakorlati eredménnyel nem is járna. 16. Az állam el sem bírná, de nincs is szükség reá, hogy állandóan megfigyeltesse a gyermekük vagyonát kezelő szülőket, vájjon kötelességszerűen járnak-e el tisztükben. Ez ellenkeznék a szülőknek a vagyonkezelés tekintetében a célszerűség szempontjából juttatott autonómiával, de a gyámhatóságok munkaterhének szertelen kiterjesztésével is járna. Megóvandó tehát a szülőket a hatóságok, túlbuzgóságából származható zaklatástól, de egyúttal a
