Képviselőházi irományok, 1910. XXX. kötet • 877-885. sz.

Irományszámok - 1910-885. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez a zalalövő-zalaegerszegi és zalabér-sárvár-bük-kőszegi helyi érdekű vasutak engedélyezésének és a dunántúli helyi érdekű vasut részvénytársaság tulajdonában egyesült helyi érdekű vasutvonalak engedélyokiratai egyesitésének megtörténtéről

408 885. szám. Az őrházi fensikok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok ós építmények által el nem foglalt részei 5 centiméter vastag kavicsboritással látandók el. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 és minden egyes állo­mási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 négyzetméternyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetőleg kisajátí­tandó. Az állomási kertek, abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetőleg belvizterületekre, feltöltet­lenül hagyhatók, de a szükséghez képest termőfölddel boritandók. III. Felépítmény. A pálya 1.435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 236 kilogramm­nál könnyebbek nem lehetnek és függő sinkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük 6000 kilogramm keréknyomás alatt négyzetcentiméterenként 1000 kilogrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástól való távolsága középtől középig mérve Sárvár és Bük állomásokon 4*75 méternél, a többi csatlakozó állomásokon, valamint a helyi érdekű vasút saját állomásain 4*5 méternél, azokon a vonalrészeken pedig, ahol a helyi érdekű vasút más vasutakkal párhuzamosan s azok pálya­testéhez simulóan vezettetik, 4­0 méternél, illetve a cs. kir. szabadalmazott déli vaspálya melletti vonalrószeken 4­75 méternél kisebb nem lehet. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokban tényleg felhasznált mennyisége után számított i/^/o-át és azonkívül két (2) teljes váltót és keresztezést, a két egész kitérőhöz szükséges teljes talpfa­csoportokkal együtt tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésére bocsátani; ezen tartalékokban azonban nem számithatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas- és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra — ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolá­sát, illetőleg behomokolását is — az engedélyezett vasút végleges felépít­ményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges és váltótalpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat ós sinszegeket egyáltalában nem szabad haszná­latba venni; a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával még az állo­mások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a mennyiben azok az épitós ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintet­ben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Épités alatt álló vasutvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a középitkezési munkákra ós az azokkal kapcsolatos szállításokra A'onatkozó feltételek XVI. fejezetében foglalt megállapítások irányadók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom