Képviselőházi irományok, 1910. XXVI. kötet • 765-813 sz.

Irományszámok - 1910-780. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése Szepesófalu községben az ipari munkának vasárnapi szünetelése tárgyában

394 780. szám. vonatkozó törvény meghozatott. Az érdek megszűntével pedig hivatkozott ministeri rendelet idézett pontjainak joghatálya szintén nincsen. A határ­széli kereskedőknek, de az államnak sem kell már attól tartania, hogy a határszéli polgárok szükségleteiket külföldön fogják beszerezni, mert ez a vasárnapi munkaszünetre való tekintettel Ausztriában lehetetlenné vált. A jelenlegi igazán visszás állapot úgy üzletünk, mint személyünk, de még a határszéli kereskedelemnek is csak ártalmára van. A jelenlegi viszonyok mellett sem segéd-, sem tanoncz-személyzetet nem kaphatunk, a mi pedig nemcsak saját személyes kárunk, hanem az üzleté is. Személyes kárunk abban nyilvánul, hogy munkaerő hiányában nem vagyunk képesek vevőink érdekeit azon mértékben kielégiteni, mely mértéket az üzlet érdeke feltótlenül megkiván. De egészségünk is tönkremegy, mert kettőzött szorgalommal vagyunk kénytelenek a munkához hozzálátni, ha fent vázolt mértéket legalább megközeliteni akarjuk. Az üzlet érdekének is árt a munkaerő hiánya. A társadalom évről-évre fokozottabb követelésekkel áll elő, mélyek csak a gyors munka és a társadalmi igényeknek megfelelő üzleti fejlődés által elégithetők ki. Utóbbi fejlődóst csak a segédtartás által lehet elérni, mert csak ezek — kiknek esetleg modern városi üzletek fejlődésót végig tanulmányozni módjukban volt — képesek az üzletben a fokozottabb társadalmi igényeknek megfelelő fejlődést előmozdítani, keresztülvinni. A határszélen nagy mórtékben kifejlődött idegen forgalom a fokozottabb mérvű fejlődés keresztülvitelét egyenesen követeli tőlünk. Mi azonban — mivel az üzletnek vasárnapi nyitvatartása miatt e fejlődést elő­mozdító segédszemélyzetet nem kaphatunk, erre teljesen képtelenek vagyunk. Ez pedig könnyen a tönk szélére juttathat minket, mert nem tudunk az osztrák határszéli üzletek fejlődésével lépést tartani ép azoknál fogva, hogy az osztrák kereskedők a vasárnapi munkaszünet miatt sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi. Ép azért árt e körülmény a határszéli keres­kedelemnek is. Mi, mint határszéli kereskedők, hivatásunknak rabszolgái vagyunk. Szabad napunk soha sincsen. Mig az ország határától 10 kilométernél távolabb fekvő kereskedők a vasárnapot úgy az Istennek, mint saját családjuknak is szen­telhetik, sőt heti munkájuk fáradalmait is kipihenhetik, addig mi erre kép­telenek vagyunk, mert szünetnélküli üzleti elfoglaltságunk akadályoz min­ket benne. : Igaz ugyan, hogy hivatkozott ministeri rendelet nem tartalmaz imperativ rendelkezést, vagyis nem kényszerít minket arra, hogy üzleteinket vasárnap délután 5 óráig nyitva tartsuk. E kényszert azonban kérdéses rendelet köz^ vetve előidézte. Ha csak egy kereskedő is él a kedvezményben foglalt ked­vezménnyel, a többiek is hasonlóképen kénytelenek cselekedni, mert az üzlet érdeke ezt megköveteli. Bármelyik kereskedő ugyanis, ki, ha más kereskedő üzletét 'vasárnapi délután 5 óráig nyitva tartja, ezt nem teszi, könnyen anyagi romlásba juthat, mert saját állandó vevőközönsége is elpártol tőle, ha szükség szerint másutt kénytelen vásárolni. E teljesen visszás állapoton csak a kedvezmény teljes elvonása segithet. De nem egyedül a kereskedők azok, kik hivatkozott ministeri rendelet idézett pontjait joghatály és czélnélküliéknek tartják, hanem a határszél művelt közönsége is kivánja, miszerint a vasárnapi munkaszünet a határ­szélen is épp oly mértékben hatályban legyen, mint az ország többi részei­ben. Dokumentálta ezt Szepesófalu és környékének művelt közönsége azzal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom