Képviselőházi irományok, 1910. XXV. kötet • 747-764., CXXXI-CXXXVIII. sz.

Irományszámok - 1910-751. Törvényjavaslat a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvényeknek az ipari tulajdon védelmére az 1911. évben létrejött nemzetközi megegyezések folytán szükséges módositása és kiegészitése tárgyában

751. szám. 215 alakiságaiban járatlan kereskedő elvesztheti annak folytán értékes védjegyeit, másrészt pedig a beczikkelyezendő egyezményekben külföldiek részére biztosított jogokkal ós kedvezményekkel szemben a magyar állampolgárokat kedvezőtlenebb helyzetbe juttatja, a mennyiben ezzel a rendelkezéssel azoknak a lehetőségeknek a száma van szaporítva, a melyekben a védjegy a törlés veszélyének van kitéve. Amig ugyanis a külföldi védjegyek átirás elmulasztása miatt már csak azért sem törölhetők, mert a legtöbb külföldi törvényhozás a magyar védjegytörvény idézett rendelkezéséhez hasonló rendelkezést nem ismer, nálunk számos törlés fordul elő ezen az alapon. Ez a rendelkezés tehát ilyképen egy a belföldi törvényhozásból eredő diszparitás a belföldiek hátrányára, amely körülmény tehát egy okkal több arra, hogy az ennek megváltoztatása végett magyar kereskedelmi körök részéről ismételten elém terjesztett kívánalmaknak eleget téve, a szóbanforgó rendelkezés módositását javasoljam. A jelen törvényjavaslat 4. §-a az idézett rendelkezést oly módon változtatja meg, hogy az átruházott vállalathoz tartozó védjegyek átirása egyáltalán nem lesz kötelező akkor, ha a vállalatot az uj tulajdonos a régi czég alatt folytatja, ha pedig a vállalatot az uj tulajdonos uj czég alatt folytatja, az átirás kötelező lesz ugyan, de nem lesz határidőhöz kötve s csak abban az időpontban válik szükségessé, midőn az uj tulajdonos a védjegytörvény alapján őt megillető jogokat érvényesíteni kivánja, vagyis ha arra van szükség, hogy a hatóságok előtti eljárásban védjegytulajdonosi minőségét igazolja. Az 5. §-hoz. A törvényjavaslat 5. §-ának első' mondata a 4. §. rendelkezéséből önként következik, a mennyiben védjegytörvényünknek az át nem irt védjegyek törlésére vonatkozó rendelkezése a törlési okokat csoportosító 21. §-ból is kihagyandó. A törvényjavaslat 5. §-ának második mondata a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. tör vény czikknek egyik, habár jelentéktelen, de téves következtetésekre alkalmat adó szépséghibáját van hivatva kiküszöbölni. Védjegytörvényünk 21. §-a ugyanis akként rendelkezik, hogy a már bejegyzett védjegy is törölhető, ha az a 3. ós 4. §-ok értelmében nem lett volna bejegyezhető. Kizárólag a 3. és 4. íj-oknak felemlitése azt a látszatot keltheti, hogy a védjegytörvény egyéb tiltó szakaszaiba ütköző védjegyek utólagosan nem törölhetők. Védjegytörvényünk ezen szerkezeti hibája ugyan a jogszolgáltató hatóságot eddig sem gátolta meg abban, hogy a védjegytörvény 21. §-ának d) pontjában kifejezetten meg nem emiitett egyéb tiltó szakaszok alapján is megvonja az oltalmat az olyan védjegyektől, a melyek eredetileg nem lettek volna megjegyezhetők, mind a mellett a téves értelmezések elkerülése érdekében szükségesnek mutatkozik minden kétséget kizáró módon utalni arra, hogy a védjegy mindazokban az esetekben törölhető, a midőn az eredetileg sem lett volna bejegyezhető. A 6. §-hoz. Jelenleg érvényben álló védjegytörvényünk a külföldieknek e részbeni jogviszonyait Magyarországon nem szabályozza kimerítően, a mennyiben az'