Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-742. A külön bizottság jelentése az országgyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

346 742. szám. mazás adandó a kereskedelemügyi és belügyi ininistereknek arra is, hogy rendeletileg állapitsák meg azokat az ipari munkákat, amelyek ugyanegy ipari munkanem (szakmai körébe tartozóknak tekintendők. Ezért a 8. §-hoz utolsó bekezdésül a következő uj rendelkezés vétetett fel: v Azt, hogy a választói jogosultság szempontjából mely ipari munkák tartoznak ugyanegy ipari munkanem (szakma) körébe, a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértöleg állapítja meg és erre vonatkozó rendeletét — ha a bekövetkező változások szükségessé teszik — azonnal kiegészíti « A 9. §hoz. Az uj adótörvények életbeléptetése halasztást szenvedvén, célszerűnek mutatkozott a 6. §. I. és 2. pontjában és a 7. §-ban emiitett egyenes állami adóknak ezidőszerint fennálló különböző nemeit felsorolni. Ezért a 9. §. második sorában »az adót« szavak helyébe a »föld-, ház-, kereset-, tökekamat- és járadék- vagy bányaadót« szavakat illesztettük. Jogkiterjesztés céljából . pedig helyesnek látszik, ha a 2. bekezdés első sorában a választó »föld- és házadó*-ja helyett csupán >adó«-ról beszélünk, — amely adó alatt a most emiitett különböző adónemek értendők, — úgy, hogy ezekhez, avagy ezek bármelyikéhez számitandók hozzá az adózóval közös háztartásban élő feleség ós kiskorú törvényes (törvényesített) gyermekek föld- és házadója. Végül szükséges, hogy ugyanezen 9. §. első sorában a 6. §. 2. pontjára is hivatkozás történjék. A 10. §-hoz. Minthogy a bizottságban, és a közvélemény egy részében az a felfogás domborodott ki, hogy ugy az őstermelés, mint a háztartás körében alkalmazottakat, de a köz- vagy magánszolgálatban állókat is lehetőleg függetleníteni kell a munkaadó önkényétől, nehogy ezek felmondás vagy elbocsátás által esetleg a legmegbízhatóbb egyént is megfoszthassák választójogától, a kormány — habár a javaslatnak 10. §-a erre vonatkozólag már eredetileg is igyekezett megtalálni a helyes garanciákat — hajlandó volt ezen biztositékokat illetőleg még messzebbmenő, előzékenységet tanusitani, s ezért a bizottságban is elhangzott óhajtásokhoz képest a javaslat 10. §-a helyett a következő szöveget terjesztjük a Ház elé: »Ha az 5. §. 3. c) pontjában és a 6. §. 3. c) pontjában emiitett alkalmazott a szolgálattól megvált, de egy éven belül ugyanahhoz a munkaadóhoz visszatér: újabb alkalmazása idejét a közvetlenül megelőzőhöz kell számitani. Az őstermelés vagy a háztartás körében alkalmazottnál az alkalmazás tartamába be kell számitani azt az időt is, a melyen át az alkalmazott a munkaadó örökhagyójánál, vagy a gazdaságban jogelődjénél szolgált. Ha az alkalmazás azért szűnik meg, mert a gazdaság tulajdonosának vagy birtokosának személyében változás állott be, az elhagyott munkaadónál töltött szolgálat idejét a közvetlenül következő munkaadónál töltött szolgálat idejéhez kell számitani « A 11. §-hoz. A 11. §. a segitő családtag fogalmát irja körül. Célszerűnek mutakozik azonban az 5. §. 3. b) és a 6. §. 3. b) pontjában emiitett őstermelési vezető