Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.

Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról

170 732. szám. A fellebbviteliperorvoslatok elintézésére a javaslat, a Bp.-nakajárásbirósági ügyekre irányadó rendelkezése nyomán a kir. törvényszéket jelöli meg, hogy a fiatalkorúak ügyeiben a gyorsaság és a. közvetlenség érdeke minél teljesebben megvalósulhasson. Az ítélkezés szakszerűségét pedig a javaslat a felsőbírósági eljárásban is megóvni kívánván, a fiatalkorúak ügyeiben használt perorvoslatok elintézésére külön állandó tanácsot létesít (36. §.) A felsőbíróságnak lehető szabadságot biztosít a javaslat az elintézés módjára nézve is (37—39. §-ok), tárgyalást és a fiatalkorúval való közvetlen érintkezést feltótlenül csakis akkor kívánván meg, amikor a felsőbíróság az alsóbíróság határozatától eltérően szabadságvesztés-büntetést kivan alkalmazni vagy ennek tartamát fel akarja emelni, ügyelvén arra is, hogy a fiatalkorú ügyeinek helyes ellátására nézve az alsóbírósági eljárás tekinteté ben megállapított elvek a fellebbviteli tárgyaláson is érvényesüljenek. A fiatalkorúak törvényszéki tanácsának 'véghatározatai ellen további perorvoslatként a javaslat semmisógi panaszt csak jogi okokból a törvény lényeges sérelme miatt ós ebből az okból is az ügyészen kivül másnak csak akkor enged, ha a törvényszék a fiatalkorú személyes szabadságát súlyosabban érintő javítónevelóst, fogház vagy államfogházbüntetést állapított meg. (40. §.). E semmiségi panasz felülvizsgálatát, a javaslat az 1907 : XVIII. t.-c. 2. §-ának megfelelően a kir. ítélőtábla hatáskörébe utalja, ahol azonban a szakszerűség biztosítása végett erre a célra külön állandó tanács alakítását rendeli. A kir. ítélőtábla eljárására a Bp.-nak a semmisségi panaszt tárgyazó rendelkezései az 1907: XVIII. t.-c. 2. §-ához képest lesznek irányadók. (42. §•)• A felsőbíróság az érintett szabályok következtében szabad kezet fog nyerni különösen az alkalmazandó intézkedések megválasztásában is, függetlenül a Bp.-nak azoktól a szabályaitól, amelyek az alsóbíróság határozatának a vádlott terhére vagy javára szóló megváltoztatását bizonyos előfeltételekhez kötik. Minthogy a Bn. szerint alkalmazandó intézkedések általában mindig a fiatalkorú érdekét és javát kívánják szolgálni s közöttük súlyuk szerint sem lehet olyan fokozatbeli megkülönböztetést tenni, mint a Btk. büntetési nemei között, ebből önként foly az, hogy a Bp.-nak érintett szabályai a fiatalkorúak ügyeire nem illenek. Csakis a fogház- és államfogházbüntetést lehet oly intézkedésnek tekinteni, amelynél bizonyos mértókig fenn lehet tartani a Bp--nak azt az álláspontját, hogy az alsófokú bíróság határozatának szigorítása csak a vádló kérelmére foghat helyt. (43. §.) A javaslat ezeken felül még a rendkívüli perorvoslatokra, nevezetesen az igazolásra és az új rafelvételre vonatkozólag vett fel némely szükséges szabályt, amely a Bp. e részbeni rendelkezéseit a fiatalkorúak ügyeiben követendő eljárás természetének megfelelően módosítja. (44. §.) IV. Bűnügyi költség. Magánjogi igény. A 45—á6.§-ho2. A fiatalkorúak bűnügyeiben hozott véghatározatoknak nem mindegyike fejezi be véglegesen az ügyet. így a próbárabocsátó határozat után még a fiatalkorúnak a próbaidő alatt tanúsított magaviseletéhez képest új érdemleges határozat hozatala válhatik szükségessé. Erre tekintettel, meg kellett mondani, hogy a bűnügyi költség és a magánjogi igény felől melyik határozatban rendelkezzék a bíró.