Képviselőházi irományok, 1910. XXIV. kötet • 728-746., CXXIII-CXXX. sz.
Irományszámok - 1910-732. Törvényjavaslat a fiatalkorúak bíróságáról és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárásról
122 732 szám. szerint a szabadság vesztésbüntetésre ítélt fiatalkorúak részére külön mezőgazdasági telepek állíthatók fel, de egyébként is az elítélteket, akik 18. életévüket még be nem töltötték, a büntetés végrehajtása alatt el kell különíteni a felnőttektől. Eljárás tekintetében az 1865. évi B. P. természetszerűleg nem volt kongruens a Btk.-nek most ismertetett rendelkezéseivel. Csupán a feltételes elítélésről szóló 1904. évi június 26-iki törvényben foglaltatik figyelemre méltó módosítás, amennyiben e törvény szerint a fiatalkora vádlott, aki 14, életévét még be nem töltötte, ha bűntett miatt még elítélve nem volt, vizsgálati fogságba nem helyezhető, hanem e helyett csupán javító- vagy nevelőintézetben tartható őrizetben. Kiindulópontja a gyermekbírósági törekvéseknek Olaszországban egyrészt a fiatalkorúak kriminalitásának állandó emelkedése (1895-ben 23-l°/o, 1906-ban 26.7°/o, 1907-ben 27 , 5°/o,) másrészt a gyermekvédő- és patronázse-egyesületek agitációja volt. így már 1908. január havában ,a firenzei törvényszéknél a bíróság elnöke a patronázs-egyesület kezdeményezésére akként rendelkezett, hogy a fiatalkorúak ügyei a hétnek ugyanazon napján s ugyanazon tanácselnök vezetésével kerüljenek tárgyalásra. Ugyanezekben az ügyekben a vizsgálat teljesítésére egy vizsgálóbíró jelöltetett ki. Csakhamar követte ezt a kezdő lépést Orlando igazságügyminiszternek 1908 május 11-én kibocsátott körrendelete. Ebben a miniszter inkább meggyőző érvekkel, mint kötelező szabályokkal igyekszik odahatni, hogy a bíróságok önkormányzati úton specializálják a fiatalkorúak ügyeiben vizsgáló- és ítélőbírákat, egészítsék ki a nyomozást a fiatalkorúak személyi adataira vonatkozólag, külön tárgyalásokat tartsanak a nyilvánosság korlátozásával, a fiatalkorú egyéneket zárják ki a hallgatóság sorából, szelesebb körben éljenek a jogokkal, amelyeket a törvénj 7 a fiatalkorú nevelésére és az atyai hatalom korlátozására nézve biztosít. Eltekintve a fiatalkorúaknak a hallgatóságból való kizárásától a miniszter körrendelete nem érte el a remélt eredményt Csak 75 bíróságnál 128 közül specializáltak az ítélőtanácsot, csak 48 bíróságnál 162 közül összesítették a fiatalkorúak ügyeiben a tárgyalásokat a hét egy napjára, 162 vizsgálóbíró közül csak 89 egészítette ki a fiatalkorúak személyi adataira vonatkozó vizsgálattal a nyomozó hatóságok által rendelkezésére bocsátott anyagot. Végül 79 bíróságnál a miniszteri rendelet semmi hatással nem járt. Ez a fólsiker arra indította az igazságügyminisztert, hogy 1909. évi november hó 7-én kelt királyi dekrétummal egy bizottságot hívjon össze a fiatalkorúak kriminalitásának tanulmányozására ós e kriminalitás emelkedését megakadályozó törvényhozási javaslatok kidolgozására. A bizottság, amelynek Vacca római főügyész volt az előadója, radikális újításokat tervez az 1910-ben kidolgozott olasz törvényjavaslattal, amelynek alapelvei a következők: 1. A javaslat fiatalkorúaknak külön bíróságát szervezi, amely külön eljárás szabályai szerint jár el; 2, megállapítja, hogy fiatalkorú ellen, aki 14-ik életévét be nem töltötte, tekintet nélkül a belátási képességre, csak nevelő ós javító intézkedéseknek van helye; 3. fiatalkorú ellen, aki 14-ik évét már betöltötte, de a 16-ikat még túl nem lépte, ugyanily intézkedéseknek van helye, hacsak a fiatalkorúak bírája az ügyet rendes büntető eljárásra nem utalja; 4. megállapítja, hogy a nevelő ós javító intézkedések határozatlan tartamúak és a fiatalkorú magaviselete szerint fokozatosan alkalmazhatók; 5. a 16—18 éves fiatalkorú a rendes büntető eljárás elé tartozik, de az eljárás szabályai némileg módosulnak. Ezek szerint a gyermekbíróság hatásköre az olasz Btk.-ben felállított
