Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

74 volna időszerű az átmenet megrázkódtatásait azzal fokozni, bogy a politikai küzdelmekbe épen most bevonjuk a nőt is, aki viszont csak veszítene az által, ha a gazdasági versenyben sem kiegyenlített ellentéteket a pártellentét fokozná. A nő választői joga felett elméleti vitába bocsátkozni nem kívánok. Mint ahogy a férfi választójogának kérdésében sem indulok ki az elvont elméletek alapjáról: épen ugy tisztán a célszerűség szempontjából bírálom el azt a kérdést, hogy ugyanakkor, amikor a legszűkebb korlátok közé szorított választójogról megyünk át a széleskörű jogkiterjesztésre, a nő választói jogának megadásával is szaporitsuk-e a jövő bizonytalan esélyeit. Azoknak, akik elméleti érvek álláspontjáról követelik a votumot a megélhetéséért önállóan küzdő nő számára, a gyakorlati célszerűség érveivel felelek. Méltányosnak tartom, hogy az a nő, aki a maga kedvezőtlenebb fegyverzete ellenére is a férfiakkal egyenlő feltételek mellett küzd a mindennapi megélhetésért, vagy az ezen tul emelkedő közéleti érvényesülésért folyó örök harcban, hozzászólhasson a közügyekhez. A gazdasági és kulturális fejlődés bizonyos színvonalán meg is lehet találni azokat az ismérveket, amelyeknek útmutatása mellett a nőnek is juttathatunk választói jogot. A nő választójogi cenzusának legtermészetesebb alapja az értelmiség, a vagyoni helyzet és az önállóság volna. E feltételek azonban, akár kombinálva, akár különkülön tekintve, nem tennék lehetségessé az igazságos selectiót. Ugyanis a magyar gazdasági és társadalmi életben a kenyérkereső, valamint a közéletben egyébként szereplő nő helyzete még nem alakult ki annyira, hogy nagymérvű igazságtalanság vagy hiányos általánosítás nélkül már most megállapithatnók a korlátokat, amelyeken belül a nő választói joghoz juthatna. A nőnél a vagyoni, vagy önállósági kellékek fennforgása esetében sem engedhetnők el rendszerint az értelmi cenzust; mert a mai szociális viszonyok mellett az értelmiség alsóbb fokán levő munkásság körében a kenyérkereső nőnek aránytalanul kevesebb tere nyílik arra, hogy a közéleti állásfoglaláshoz szükséges ismereteket bármily felületesen is megszerezhesse, mint a férfinak. Az ennek következtében mellőzhetetlen magasabb értelmiségi cenzus viszont arra az igazságtalanságra vezetne, hogy épen a kizárólag saját tisztességes keresményükből élő, önálló nők nagy többsége maradna ki a választók sorából. És nem lenne választójoga a közéletben, vagy a maga családi körében női hivatását kiválóan betöltő sok müveit nőnek sem, aki az átlagos mértékül megkövetelt iskolai bizonyítványt nem tudja felmutatni, mert otthon taníttatták. Ha tehát már most adnők meg a nőnek — egyéb kellék mellett feltétlenül ragaszkodva a magasabb értelmiségi cenzushoz is — a választői jogot, ez a gyakorlatban csak elenyészően kis számú nőt juttatna az urnához. Mivel pedig az iskolázottságnak a minimálison felül álló mértékét túlnyomó részben a vagyonosabb polgárság körében találhatjuk meg, a nőnek a magasabb értelmiségi cenzusra is alapított választói joga a gyakorlatban osztályelönnyé alakulna át, amely a férfitársadalomban meglevő választójogi ellentéteket a nők közé is bevinné, és így megnyugvás helyett az osztályellentéteket élesítené ki. Főként ezek a szempontok indítottak arra, hogy a választói jognak a nőkre való kiterjesztését ez alkalommal javaslatba ne hozzam. . / * * * Ugyancsak az általános indokolás rendjén kell megemlékeznem a szavazás módjáról is. A választási eljárás egyik leglényegesebb kérdése az, hogy a szavazás titkos-e vagy nyilvános.