Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
mindig fokmérője a munkás jőravalőságának, sőt a munkaadó-változtatás esetleg épen a jobb munkást az eddiginél különb munkanemhez, vagy nagyobb munkabérhez juttatja. .Végül még annak az elvi ellenvetésnek jogosultságát sem kivánom tagadni, hogy a szolgálati viszony, mint magánjogi mozzanat, közjogok megállapításának egészen megfelelő alapjául nem szolgálhat. Mindezek az ellenvetések mindenesetre elég nyomósak arra, hogy a szolgálat., állandósága ne kizárólagos jogcímül, vagyis ne akként, állittassék fel, hogy a hosszabb szolgálati idő hiánya a munkásokat általában .kizárja a választői jogból. Ellenben gyakorlatilag nagyon gyengülnek az ellenvetések akkor, ha a szolgálat. állandósága• csak vagylagos és kisegítő jogcímül szolgál avégből, hogy a rendszeres iskolázást vagy a szakképzettséget nélkülöző és az értelmiség alacsonyabb fokán álló munkáselemek részére is utat nyisson a választői joghoz. A szolgálat állandósága, ha a megbízhatóságnak és jőravalőságnak nem is egyetlen és nem is feltétlen bizonyítéka, de átlagban mégis jelentős adat a munkás egyéni . értékének megállapításához. A munkásoknak az a csoportja, amely állandóan , ugyanazt a munkaadót szolgálja, egészben, véve mégis különb annál az elemnél, amelyik folytonosan cseréli a munkaadót és a munkanemet. A szolgálati viszonynak a termelés különböző ágaiban, különösen a gyáripar egyes nemeinél való különbözősége csak arra utal, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az eltérő viszonyokat. . •'• Épen erre való tekintettel állit fel a javaslat különböző mértéket az ipari és egyéb alkalmazottakkal szemben, s az előbbiek csoportjában csakis az iskolát vagy tanfolyamot nem végzetteknél kíván meg — és még ezektől is csak rövidebb tartamú — szolgálati időt. Tekintettel van továbbá a javaslat a munka-meg szakitásnak a munkás hibáján kivül beálló minden eshetőségére. A javaslat szerint a munkaadó jogelődjénél töltött szolgálati idő is a munkás javára számit. Továbbá sem a betegség, sem az alkalmazásnak az üzem természetével járó vagy az üzem megszorításából eredő időleges szünetelése nem szakítja meg az alkalmazást, illetőleg az ugyanazon munkaadónál az ilyen megszakítás előtt és után töltött szolgálati idő összeszámításának van helye. Végül a szolgálati idő tényleges kitöltése akkor is figyelembe jön, ha az alkalmazás—> a munkás hibáján kivül eső okokból — az utolsó 6 hónapon belül szűnt meg. . A törvényjavaslatnak minden lehető kedvezmény érvényesítésére irányuló szabadelvű rendelkezései mellett a gyakorlatban mindenesetre meggyöngülnek azok az érvek, amelyek elvileg a szolgálati idő állandósága ellen felhozhatók. És amig egyfelől e szabadelvű rendelkezések jóformán kizárják azt, hogy á munkás a munkaadó párttaktikája, vagy erőszakoskodása következtében essék el választói jogától: addig másfelől szociális szempontból csak üdvös lehet az, hogy a szolgálati idő tartamának a politikai jogok gyakorlásával való kapcsolata a munkást esetleg a szolgálat állandóságára sarkallja. Hogy az állandó szolgálati idő mérsékelt (2 éves) tartamának feltétele a nem szakképzett, hanem csupán írni-olvasni tudó ipari munkásokkal szemben mennyire nem túlzott követelmény, annak megvilágítására szolgáljanak a következő statisztikai adatok. Az írni-olvasni tudó és az iskolát végzett 30 éven felüli iparforgalmi segédszemélyzet összlétszáma 297.119, ebből ugyanannál a munkaadónál több mint 2 év óta 192.277, vagyis 64-7% szolgál. E létszámból magára Budapestre összesen 60.786 munkás esik, akik közül 33.345-nek, vagyis 54-9%-nak van 2 évi szolgálata. Egyáltalán nem lehet tehát azt állítani, mintha a 2 évi szolgálati idő az ipari munkásságnak, sőt épen a gyári munkásoknak túlnyomó számát kirekesztené a választói jogból. h i
