Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
58 elengedhetetlen az egyes vidékek külön vizsgálata. így például a fentebb tárgyalt hat erdélyrészi magyar vármegyénél maradva, ott a 30 éven felüli irni-olvasni tudók közt a románajkuak 48-7%-kal szerepelnek, tehát nem érik ugyan el az abszolút többséget, de tetemesen túlszárnyalják a 41'0%-ot tevő magyarságot, amely csak a 9-5% németséggel együtt éri el az abszolút többséget. Még kedvezőtlenebb a« helyzet, ha tekintettel vagyunk az analfabétákra is, akik közül legalább a jelenlegi választókat senki sém akarja megfosztani eddig élvezett joguktól. Ha csak a jelenlegi analfabéta választókat számitjuk is hozzá az irni-olvasni tudókhoz, a románajkuak számaránya már 53-0%-ra, tehát abszolút többségre emelkedik. Pedig a jelenlegi választók körén tul az analfabétáknak vannak oly elemei is, akiket a választói jogból alig lehetne kizárni, s akik még jobban emelnék a románság számarányát. A legnagyobb veszély azonban nem ebben rejlik, hanem abban, hogy a puszta irni-olvasni tudás oly mechanikai ügyesség, amelyet ma már bárki könnyű szerrel elsajátíthat, anélkül, hogy azáltal tudása gazdagabb, itélőtehetsége biztosabb, gondolatvilága emelkedettebb, önállósága és jelleme edzettebb és egész lelke műveltebb lenne. S az irni-olvasni tudás mechanikai ügyességének széleskörű elterjesztésére épen a románajkuak körében kínálkozik bő alkalom, ahol még ma is oly nagy az analfabéták tömege, hogy 597.337 harminc éven felüli román férfi közül 409.060, vagyis az összes számnak több mint kétharmada (68-5%-a) analfabéta. Fentebb már rámutattam arra, hogy a román analfabéták közt rövid pár év alatt milyen rohamosan terjedt az irni-olvasni tudás. A fentiek szerint sem az irni-olvasni tudás, sem a 30 éves korhatár, sőt a kettő együtt sem nyújt elég szociális és nemzeti védelmet. Még meggyőzőbben bizonyítják ezt az indokoláshoz csatolt részletes statisztikai kimutatások és az ezek adatait megvilágító összefoglaló megjegyzések. Okvetetlenül gondoskodnunk kéli tehát más hatékony biztosítékokról is. E törvényjavaslat az értelmi cenzus alapján épül fel. A politikai jogok gyakorlásához az értelmiségnek vagy iskolavégzés utján közvetlenül, vagy ennek hiányában más módon közvetve igazolt bizonyos mértékét követeli meg. Az értelmiség különböző fokához képest különbözőkép állapítja meg a javaslat a választói jog feltételeit. Azokat, akik a magasaSb intelligenciához tartoznak, és pedig nemcsak az egyetemet vagy más főiskolát, hanem a csupán középiskolát végzetteket is a politikai jogok gyakorlására minősiti a javaslat anélkül, hogy bármi más különleges kelléket követelne tőlük. Ezeknél a magasabb értelmiségüeknél a korhatárt is alacsonyabbra szabja, 24 életévben állapítja meg, továbbá nagy részüknek még az egy éves állandó domicilium általános kellékét is elengedi, vagyis ebben a kategóriában minden korlátozás nélkül általánossá teszi a választői jogot. Az értelmiség második lépcsőfokán, az elemi népiskola VI-ik. osztályát (vagy ezzel a választói jogosultság szempontjából legalább egyenlő értékű más iskolai osztályt vagy más tanfolyamot) végzetteknél, a törvényjavaslat különös kellék gyanánt tulajdonképen csak valaminő rendes élethivatást kivan meg, aminek ismérve vagy bárminő (még minimumhoz sem kötött) terjedelmű ingatlan birtok, illetőleg bármily csekély összegű adó fizetése, vagy pedig a rendszeres és állandó foglalkozás. Az elemi iskolát végzettek közül — még ha adót egyáltalán nem fizetnek is — nem csupán az önálló elemek (iparosok és kereskedők) jutnak választói joghoz, hanem a köz- vagy magánfoglalkozások bármelyik körében és bárminő alárendelt minőségben alkalmazottak is, továbbá a segitö családtagok, nemkülönben mindazok a katonaviseltek, akik altiszti fokozatot értek el. Mindössze azt a korlátozást kívánja felállítani a törvényjavaslat 5. §-a, hogy a vagyontalan (adót egyáltalában nem fizető) alkalmazottak — de ezek közül is kivéve az ipari munkásosztályt, valamint
