Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
65 csak 8.682 volt választó, tehát az összes szám 2-0%-a, mig a 3,895.357 huszonnégy éven felüli közül 962.159, vagyis 24-7%. Az 1911. évi népszámlálás alapján végzett feldolgozás viszont azt mutatja, hogy még a 24—30 évesek közt is aránytalanul kevés a választó, 799.464 huszonnégy—harminc éves közül csak 74.536, vagyis 9-3%, mig a 3,451.884 harminc éven felüli közt már 994.944, vagyis 28-8%. A harminc éven aluli választők számának mérlegelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a jelen törvényjavaslat a legalább nyolc középiskolát végzett 24—30 éveseknek jövőre is meg akarja adni a választójogot, amiért is a 74.536 választóból tulajdonképen le kell vonni ezen a cimen 23.649-et és ily módon csupán 50.887 marad, vagyis az összes 24—30 évesek 6-4%-a. De még ezek sem vesztenék el választói jogukat, amelyet — a törvényjavaslat értelmében — személye szerint minden jelenlegi választó továbbra is megtart. Mai választási rendszerünk tehát meglehetősen kizárja a koruknál fogva éretlenebb elemeket, mig m irni-olvasni tudásra alapított rendszer épen ezeket az elemeket juttatná nagyobb mértékben szavazati joghoz, mert az irni-olvasni tudás jóval általánosabb a fiatalabb nemzedékben, mint az idősebben. A 24—30 éveseknek 81-4%-a tud irni-olvasni, a 30 éven felülieknek ellenben csak 68-6%-a. Jelenleg az irni-olvasni tudó 828.844 harminc éven felüli választóval csak 70.529 huszonnégy-harminc éves irni-olvasni tudó választó áll szemben, vagyis száz választó közül csak 7-8% a 24—30 éves; ellenben ha valamennyi irni-olvasni tudó 24 éven felüli férfinak megadatnék a szavazati jog, 2,367.923 harminc éven felülivel 651.104-főnyi 24—30 éves állna szemben, s az utóbbiak már 21-6%-át tennék az összes választóknak. Igaz, hogy a harminc éven felüliek még mindig erős túlsúlyban maradnának, de azért a választók kormegoszlásában oly erős eltolódás következnék be, amelynek káros hatása nyilvánvaló. A népiskola teljes végzése sem olyan feltétel, amely enyhítené a fiatalok túlságos előtérbe nyomulását, ha a 24 éves korhatárnál állapodnánk meg. Sőt ellenkezőleg. Adataink szerint az összes 24—30 éves irni-olvasni tudó férfiaknak 50-2%-a egyszerű irni-olvasni tudó, vagy csak négy elemi osztályos, s körülbelül ugyanannyi (49-8%) legalább 6 elemi osztályt végzett. A 30 éven felülieknek viszont 54'5%-a az egyszerűen irni-olvasni tudó vagy négy elemi osztályos és csak 45'5% az, aki hat elemi osztályt, vagy ennél magasabb iskolát végzett. Ha tehát magasabb műveltségi fokra megyünk, a harminc éven aluliak aránya tetemesen nagyobb, mint a harminc éven felülieké. Az eddigi választójogi tervezetek különös gonddal mérlegelték, hogy a reform nem csökkenti-e a magyarság számarányát a választók között. Ennek a szempontnak jogosultságát, bármily méltányos kivánok is lenni nem magyar ajkú polgártársaink iránt, szintén elismerem, s nem hunyhatok szemet az előtt a tény előtt, hogy a 24—30 éveseknek választójoggal való felruházása hátrányosan befolyásolná a magyarság számarányát. Különösen áll ez a Királyhágón túli részekről, hol az eddigi magas cenzus a magyar és német ajkuaknak — kisebb számuk ellenére — túlsúlyt biztositott s ahol egy igazán szükkörü választójogról térünk át jelentékenyen kiterjesztett demokratikus választói jogra. Ott a kiterjesztés szükségképén nagy változást idéz elő a politikai erőviszonyokban. A békés fejlődés érdekében kivánatos, hogy ez a változás lehetőleg lassú, fokozatos legyen, s gyorsitanunk semmi esetre sem szabad azt. A 24—30 éveseknek a választók közé való bevonása pedig lényegesen gyorsitaná ezt az átalakulást. A Királyhágón túl különös figyelmet érdemel az a hat vármegye, amelynek területe körülbelül megfelel a megyerendezés előtti u. n. magyar vármegyék területének, névszerint Alsó-Fehér, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos, s különös figyelmet érdemel a négy szász jellegű vármegye is:
