Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
49 1-ső melléklet a 727. számú irományhoz. Indokolás „Az országgyűlési képviselők választásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. A magyar választói jogrendszer mélyreható reformálását általánosan ismert okok teszik elkerülhetetlenné. Választói jogunk egészben véve ma is az 1848. évben lefektetett alapokon nyugszik, mert 1874. évi választói törvényünk lényegileg megtartotta azt a vagyoni és értelmi cenzust, amelyet az 1848. évi törvényhozás megállapított. A parlamenti reform szükségét ennek a nagyon is elavult választói jognak szükkörü és igazságtalan rendszere érlelte meg, különösen pedig az a két visszásság, hogy egyfelől a ma uralkodó választói jogcim: a földbirtok-, illetőleg a földadó-minimum egyes országrészek, vármegyék, sőt egyes választókerületek területén is kirivő aránytalanságokat mutat, s hogy másfelől az ipari munkásság a választói jogból jóformán ki van zárva. A választójogi visszásságokat fokozta a választókerületek beosztásának aránytalansága és a választókerületek székhelyén végbemenő centralizált választási eljárás tarthatatlan volta. A reform gondolata kezdetben csak jámbor óhajtásként élt a választói jogból kizárt társadalmi rétegek körében. Az irodalom és a politikai sajtó inkább csak elméleti kérdésként foglalkozott vele. A parlament kapuján is csak igen szerényen kopogtatott, s egyes politikusoknak és kisebbségi pártoknak időnkint felvetett erre irányuló kívánságai huzamosabb időn át nem tudtak olyan visszhangot támasztani, amely a többséget és a kormányt a választői reform kezdeményezésére indította volna. A választói reform csakis akkor kezdett az elméleti fejtegetések ködéből kibontakozni és lépett a gyakorlati politika aktuális kérdései közé, amikor a választásról választásra gyarapodó közjogi ellenzék, a függetlenségi és 48-as párt ezt a reformot egyik programmpontjává tette, s amikor a párt vezére, Kossuth Ferencz, 1903. december havában pártja nevében követelte különösen a cenzus leszállítását, a választókerületek arányosítását és a községenkint való szavazást. Az akkori ministerelnök, gróf Tisza István, annak jelzése mellett, hogy minden liberális politikának végcélja az, hogy lehetőleg a nemzet egyetemét ruházza fel politikai jogokkal, és hogy a kormány programmjához tartozik a választói jog kiterjesztése, a reformra vonatkozó törvényjavaslat előkészítő munkálatainak megindítását kilátásba helyezte. ígéretének beváltásakép az összes pártok vezérembereinek és más szakférfiaknak bevonásával mindjárt 1904. év január hó 20-ára ankétet hívott össze és ennek befejezése után részletes statisztikai adatgyűjtést rendelt el. Az ország minden 20 évnél idősebb magyar állampolgár férfi lakosára kiterjedő ez az ad hoc népszámlálás juttatott először mindazoknak a részletes statisztikai adatoknak birtokába, amelyek egy parlamenti reform komoly előkészítéséhez okvetlenül szükségesek. Az 1905. év január havában végbement általános választásokon a választójogi reform kérdése már erősen előtérbe lépett. A választói jog szűkebb vagy tágabb Képv'h. iromány. 1910—1015, XXIII. kötet. 7
