Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
163 Egyfelől a választási elnököt nem lehet arra kényszeríteni, s a küldöttségi tagoktól és a bizalmi férfiaktól nem lehet azt kivánni, hogy esetleg napokon át, szakadatlanul készenlétben várják az utolsó iratok megérkezését, s azután nyomban hozzáfogjanak az eredmény megállapításához. Meg kell tehát engedni, hogy a szavazási iratok megérkezése és a választás eredményének megállapítása között bizonyos időköz legyen, s pl. abban az esetben, ha az utolsó iratok késő este érkeznek meg, a választási elnök ne legyen kénytelen az eredményt rögtön, éjjel megállapítani. Másfelől azonban az esetleges visszaélések megakadályozása végett a szőbanlevő időközt, lehetőleg rövidre szabva, óra szerint kell meghatározni. Ezért a 133. §. azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a választás eredményét legkésőbb az iratok beérkezésétől számított 24 órán belül kell megállapítani. A szavazatszedő küldöttségi elnökök is fegyelmi és büntetőjogi felelősség alatt működvén, a választási elnök nem gyakorolhat velük szemben felülbírálatot. A szavazásra nem bocsátottak visszautasításának jogosultságát, a szavazatok elfogadhatóságának vagy érvényességének kérdését csak a bíróság mérlegelheti. Ezért a 133. §. második bekezdése ugy rendelkezik, hogy a választási elnök a szavazásnak a szavazatszedő küldöttségi elnökök által megállapított eredményét és a küldöttségi elnökök eljárását vizsgálat tárgyává nem teheti. Csak egy esetben kívánatos a választási elnöknek megadni azt a jogot, hogy a szavazatszedő küldöttségi elnök által megállapított eredményen változtatást tehessen. Akkor t. i, ha a szavazatszedö küldöttségi elnök olyan szavazatot fogadott el, amelyet nem jelölt egyénre -adtak le. Ha nem akarjuk a megtámadható választások számát ok nélkül szaporítani, fel kell jogosítanunk a választási elnököt arra, hogy e nyilvánvalóan érvénytelen szavazatokat az eredmény megállapításánál figyelembe ne vegye. Ez azért is indokolt, mert ebben az esetben nem birói mérlegelést igénylő jogkérdésről, hanem olyan ténykérdésről van szó, amelyet könnyen és kétségtelenül meg lehet állapítani. A választási eredmény kihirdetése természetesen mindjárt az eredmény megállapítása után akadálytalanul megtörténhetik. A 134. §-hoz. Ez a §. tartalmazza azt az általános szabályt, hogy a kerület megválasztott képviselőjéül azt kell kijelenteni, aki a szavazatok általános többségét elnyerte. Az általános többség megkivánásának elvi álláspontján áll az 1874 : XXXIII. t.-c. 82. §-a is. Ebben a kérdésben a következő szempontok jönnek figyelembe: A választási eljárás szabályozásánál clITEL IS törekedni kell, hogy az eljárás lehetőleg egyszerű és gyors lefolyású legyen, s hogy a választási küzdelmek időszaka minél szűkebb határok közé legyen szorítva. Ezt a célt a relatív többség rendszere, amely a párválasztásokat egészen kizárja, kétségkívül jobban szolgálja az abszolút többség rendszerénél. Ez az oka annak, hogy egyes államok (így mindenekelőtt Anglia) a képviselők megválasztásához csak relatív többséget kívánnak. De a relatív többségnek többek között egy olyan hátránya van, amely előnyeit jóval felülmúlja. A szavazatok elforgácsolódása esetében ugyanis könnyen megtörténhetik, hogy nem a választők többségének bizalma, hanem a véletlen esélyei következtében olyan jelölt jut relatív többséghez s ezzel mandátumhoz, aki a leadott szavazatoknak csak aránylag csekély részét kapta, s akit az illető kerület bizalmát élvező képviselőnek nem lehet tekinteni. 21*
