Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.

Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról

126 A benyújtás •_ helyére s az egyes észrevételek külön benyújtására vonatkozó szabály lényegileg egyezik az 1874 : XXXIII. t.-c. 46. §-ával, illetőleg 45. §-ának utolsó mondatával. A 62. §-hoz. Ez a §. lényegileg az 1874 : XXXIII. t.-c. 47. §-ának ismétlését tartalmazza, amelyet csupán azzal a természetes, de a szabatosság érdekében szükséges rendelkezéssel egészit ki, hogy a felszólalásokkal, észrevételekkel és a külön iktatókönyvvel együtt az ideiglenes névjegyzéket és a kihagyottak jegyzékét is be kell terjeszteni a központi választmányhoz. A 63. §-hoz. Az 1899 : XV. t.-c. 151. §-a szerint az észrevételek május 25-ig fogadtatnak el, s-a 147. §. szerint a központi választmány július 1—20-ig köteles határozni a felszólalások és észrevételek felett. A javaslat szerint az észrevételek benyújtása június hó 14-ig történhetik, s a központi választmány július hő 31-ig köteles határozni. A javaslat tehát csak a végső határidőt szabja meg, amelynek leteltéig a határosatokat meg kell hozni. Ellenben — eltéröleg a mostani törvénytől — nem jelöli meg azt az időt, amelyen át a központi választmány ülésezni és határozatait meghozni köteles. Ezt nem is szükséges, sőt nem is célszerű a törvényben megállapítani, mert ez attól függ, mennyi a teendő, s mennyi időt:vesz igénybe az ügyek előkészítése. A határozat indokolására vonatkozó kötelezettség az 1899 : XV. t.-c. 147. §-a 2. pontjának második bekezdésében is ki van mondva; a javaslat ehhez még azt a szabályt fűzi, hogy a határozatot az indokokkal együtt jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ez a kötelesség a helyes ügyrendből is folyik ugyan, azonban célszerű a törvénybe is felvenni, hogy ezzel az indokolásra vonatkozó kötelezés hatályossága, s igy a felszólalások és észrevételek alapos megvizsgálásának valószinüsége fokoztassék. Az elkésett panasz visszautasítására vonatkozó rendelkezés megfelel a határidőhöz kötött beadványok tekintetében általában szokásos szabálynak; a több személyre vonatkozó felszólalás visszautasítása pedig szükséges azért, mert a kumulativ felszólalások az ügymenetet annyira megnehezíthetik, hogy az ügyek ellátása szenved miatta hátrányt, s mert a felszólalónak módjában állván a felszólalást személyenkint elkülönitve benyújtani, joggal elvárható tőle, hogy a központi választmány feladatát mesterségesen ne nehezitse. A közigazgatási bírósághoz engedett jogorvoslat természetesen használható lesz a központi választmánynak olyan határozata ellen is, amelylyel a felszólalást hivatalból visszautasítja. A §. két utolsó bekezdése lényegileg azonos az 1899 : XV. t.-c. 147. §-a 2. pontjának két utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésekkel. A 64. §-hoz. E §-nak a központi választmány határozatainak közszemlére kitételéről szőlő első bekezdése az 1899 : XV. t.-c. 148. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést azzal egésziti ki, hogy a világosság kedvéért a közszemlére kiteendő határozatok közé számitandóknak mondja a 63. §. második bekezdése alapján hozott visszautasító határozatokat is, továbbá a kitétel helyét a mai gyakorlat szem előtt tartásával meghatározza. A kitétel idejét pedig az idézett §-ban megállapított 10 nap helyett •—• az érdekelt választók részéről gyakorolható ellenőrzés megkönnyitése céljából — • 15 napban (augusztus 1-töl 15-ig) szabja meg.