Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
117 Az irni és olvasni tudás bizonyítható lesz az összeíró küldöttség előtt a magyaron kivül más olyan nyelven is, amelyet az illető helyen tömegesen használnak. Ennek gyakorlati nehézsége nem lesz, mert az összeíró küldöttség tagjaivá a 40. §. rendelkezése szerint olyanokat kell megválasztani, akik az illető szavazókörben elterjedt más nyelvet vagy nyelveket is értik. így csak szórványosan, s csak az illető vidéken nem használt nyelv tekintetében állhat elő annak a szüksége, hogy az irni és olvasni tudás igazolása hites bírósági tolmács bizonyítványával történjék. Az olvasás bizonyításánál jelentősége van a nyomtatvány külalakjának is; a szöveg tartalma pedig mind az Írásnál, mind az olvasásnál bizonyos szerepet játszik. Bonyolultabb, idegen szókkal vegyitett stb. szöveg nem alkalmas erre a célra. A javaslat a vallás- és közoktatásügyi minister által az elemi népiskolák VI. osztálya számára engedélyezett, vagy az 1907 : XXVII. t.-c. 20. §-ának 2. pontja értelmében helybenhagyott olvasókönyvek valamelyikének használatát rendeli erre a célra. Ezzel egyenlő mértéket állapit meg, s elejét veszi az esetleges részrehajlásnak. Ez felel meg a próba céljának is, amely abban áll, hogy megállapittassék, vájjon az illető tud-e irni és olvasni olyan mértékben, amint ez körülbelül azoktól várható, akik, ha teljes 6 osztályt nem végeztek is, de iskolába mégis jártak, vagy az írás-olvasásban legalább önszorgalmukból kielégítő gyakorlatot szereztek. Ilyen olvasókönyv a hazában elterjedt nemzetiségi nyelvek mindegyikén rendelkezésre fog állani az összeíráskor. Más nyelvekre nézve természetesen nem lehet a törvényben megjelölni a használandó szöveget; ezekre nézve az összeíró küldöttségre kell bízni annak megállapítását. Az irni és olvasni tudás megállapítása különösen az első összeírás alkalmával nem lesz ugyan csekély feladat, azonban kellő gondosság mellett kielégítő megoldása lehetséges. Az 51. §. alapján a választők nagy részénél bizonyítás nélkül fogja az összeíró küldöttség a szóbanlevő kelléket megállapíthatni. Remélhető, hogy a közönség saját érdeklődésével is hozzájárul a feladat könnyítéséhez. Mivel mindenkit meg kell hallgatni, aki megjelenik, az egyeseknek módjukban lesz az összeíró küldöttség előtt önként megjelenni, s — ha az irni és olvasni tudás az 51. §. szerint bizonyitványnyal nem igazolható — a bizonyítás megtartását kérni. A javaslat az összeíró küldöttséget arra is utasítja, hogy azokat, akikre nézve az irni és olvasni tudás bizonyítását szükségesnek tartja, a helyi szokásnak megfelelő hirdetménynyel, esetleg egyénenkinti meghivók utján maga elé idézze. A hirdetmény ott lesz helyén, ahol sok választó van, s ahol az összeíró küldöttség tagjai az egyes személyek felöl közvetlen tudomás alapján kevésbbé lehetnek tájékozva. Kisebb helyeken ezenkívül az egyénenkinti meghívásra is alkalom nyilik. Az összeíró küldöttségnek módjában lesz egyébként a törvényben megjelölt irányban az eljárás részleteit a helyi viszonyokhoz képest ugy állapítani meg, ahogyan az a közönséggel való összeköttetés megkönynyitésére és a választói jogosultság érvényesítésének lehetővé tételére a legalkalmasabb. Az 51. §-hoz. Az 51. §. mindenekelőtt a választók ama csoportjait jelöli meg, amelyekre nézve mind az elemi népiskolai hatodik osztály elvégzésének, mind az irni és olvasni tudásnak bizonyítását mellőzni kell. Ebbe a csoportba tartoznak először azok, akiknek olyan állásuk vagy foglalkozásuk van vagy volt, amely a törvény által iskolai képzettséghez van kötve, illetőleg volt kötve akkor, amidőn az illető az állást betöltötte, vagy a foglalkozást folytatta. A legkisebb iskolai képzettség is, amelyet a minősítési vagy más törvény megállapít, felülhaladja az elemi népiskola VI. osztályának elvégzését; a kérdéses választóknál tehát a szóbanlevő iskolai
