Képviselőházi irományok, 1910. XXIII. kötet • 727 sz.
Irományszámok - 1910-727. Törvényjavaslat az országgyülési képviselők választásáról
115 döntő szempont — a polgárokat azon választás elé állitaná, hogy vagy időt és olykor költséget igénylő utánjárásra vállalkozzanak jogaik érvényesítése végett, vagy lemondjanak azok érvényesitéséröl. Csak az esetek természetéhez, a kérdésben forgó személyekhez, ezek megbízhatóságához s viszonyaik ismeretéhez képest dönthető el, hogy van-e, s mennyiben van szükség a fél részéről való bizonyításra, s milyen bizonyítási eszközök azok, amelyekkel a konkrét esetben be lehet érni. Szigorúbban megállapított szabályok az összeíró küldöttség működésének előmunkálati jellegével sem egyeznének meg, amely a küldöttséget arra utalja, hogy a felvételi jogcímek felett lehetőleg késedelem nélkül, mintegy ideiglenes hatálylyal döntsön, s a felmerülő vitás kérdését jogszerű eldöntését a végleges munkálatot végző felsőbb fórumok számára hagyja fenn. A 14. §. 2. pontja az elmebetegeket általában kizárja a választői jogosultságból, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alá vannak-e helyezve. A szóbanlevő kizáró ok megállapításának módjával a 48. §. második bekezdése foglalkozik, s az összeíró küldöttség számára azt a szabályt állítja fel, hogy ezen a cimen a névjegyzékbe való felvételnél csak azt mellőzheti, akire nézve az elmebetegség gondnokság alá helyező birói Ítélettel, vagy hatósági orvos bizonyítványával van megállapítva. E megszorítás mellett bizonyára megtörténhetik, hogy a névjegyzékbe elmebeteg is felvétetik, mert a kivánt bizonyíték sok esetben nem áll rendelkezésre, arra pedig nem lehet felhatalmazni az összeíró küldöttséget, hogy hivatalból vizsgáltassa meg az illető elmebeli állapotát. Azonban a kérdéses megszorítás nem mellőzhető, mert különben a szóbanlevő körülmény megállapítása egyedül az összeíró küldöttség mérlegelésére lenne bizva, amely pedig nem lehet hivatott az elmebetegségnek olykor szakképzettséget igénylő megbirálására. S az, hogy a névjegyzékbe kivételesen elmebeteg is belekerülhet, nagyobb veszélylyel azért nem jár, mert valószínű, hogy érvényes szavazat leadására az ilyen amúgy sem képes. A 49. §-hoz. Az elemi népiskola elvégzésének igazolásáról jelenleg az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről szóló 1908 : XLVI. t.-c. 7. §-a rendelkezik, kötelességévé téve minden iskolafenntartónak, hogy az elemi iskola hat évfolyamát elvégzettminden tanuló részére a vallás- és közoktatásügyi minister által megállapított minta szerint magyar nyelvű végbizonyítványt állítson ki. A vallás- és közoktatásügyi minister 1912. évi 2103/eln. sz. a. kiadott rendeletével szabályozta a szóbanlevő bizonyítványok kiállításának részletes módját és a bizonyítványok szövegét. Ma, amikor a bizonyítvány első sorban általános tanügyi célokat szolgál, ez a szabályozás meg is felel a szükségletnek. Azonban e javaslatnak törvénynyé válása esetében az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzéséről szóló bizonyítványok különös jelentőségre fognak emelkedni. A javaslat a polgárok tekintélyes részének választói jogosultságát ennek az iskolai osztálynak elvégzésétől teszi függővé, s idővel, amint a hat évig tartó, rendszeres iskolázás általánosabbá válik, csak még inkább nőni fog azoknak a száma, akik ezen az alapon szerzik meg a választói jogot. Az elemi népiskola elvégzése főforrása lesz a legfontosabb polgári jognak, s az azt tanúsító bizonyítvány ebben a viszonylatban rendkívüli horderejű okmány számba fog menni. Ez a körülmény okvetlenül szükségessé teszi, hogy az elemi népiskola hatodik osztályáról szóló záróvizsga letételének módja olyan uj szabályozást nyerjen, amilyent a vizsgához fűződő fontos közjogi következmények megkívánnak, s hogy ezzel 15*
