Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.

Irományszámok - 1910-CX. Törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról

CX. szám. 47B nyugdíjnak az Összegét, akkor a gyermekek nevelési járulékát, az özvegji nyugdíj érintetleniü hagyása mellett, minden egyes gyermekre nézve azzal az összeggel kell megállapítani, amelyet az évi 1.200 K, illetőleg az elhalt által élvezett díjnoki nyugdíj és az özvegyi nyugdíj közötti külömbözetnek a nevelési járulékra igénynyel biró gyermekek számával való elosztása eredményez. Ha pedig a szülőtlen vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákat a jelen törvény alapján megillető nevelési járulékoknak összege együttvéve meghaladná az évi 1.200 koronát, a nevelési járulékot minden egyes árvára nézve azzal az összeggel kell megállapítani, amelyet 1.200 koronának a nevelési járulékra igénynyel biró árvák számával való elosztása eredményez. A második ós harmadik bekezdésekben emiitett esetekben, ha később a gyermekek valamelyike a nevelési járulék élvezetéből kilép, a többi gyermeknek nevelési járulékát megfelelően fel kell emelni mindaddig, amig egy-egy gyermeknek nevelési járuléka a 108. vagy 67. szakasz szerint járó nevelési járulék összegét el nem éri. Az özvegyi nyugdíjat akkor is évi 500 koronával kell megállapitani, ha az a nyugdíjazott állapotban elhalt által élvezett díjnoki nyugdíjnak az összegét meg is haladná. Ebben az esetben a gyermekeknek nevelési járulókra egyáltalán nincsen igényük. 113. §. Minden, akár a tényleges alkalmazásban, akár a nyugdíjazott állapotban elhalt dijnok után — feltéve, hogy a dijnok magyar állampolgár volt — temetési járulék jár azoknak, akik az elhaltnak gyógykezeltetéséről és eltemettetéséről gondoskodtak, tekintet nélkül arra, hogy a dijnok mennyi ideig állott alkalmazásban és hogy a 92. szakasz értelmében volt-e már igénye ellátásra. Temetési járulék jár az olyan dijnok után is, aki a díjnoki alkalmazás tartama alatt az államkincstárból, illetőleg a kincstár vagy a kormány kezelése alatt álló közalapból, vagy törvényhatósági nyugdíjalapból nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezett, de csak abban az esetben, ha a hátrahagyottaknak egyéb temetési járulékra nincsen igényük. A temetési járulék úgy a tényleges alkalmazásban, mint a nyugdíjazott állapotban elhalt dijnok után — az élvezett járandóságokra vagy nyugdíjra való tekintet nélkül — 200 koronával állapittatik meg. 114. §. Az 1., 2., 3., 4., 5., 7., 9., 10. és 11. szakaszokban, a 15. szakasz f) pontjában, a 17., 18., 19., 23., 24., 30. és 31. szakaszokban, a 33. szakasz első bekezdésében, a 34., 35., 36., 37., 38., 39. és 41. szakaszokban, a 42. szakaszban — kivéve annak utolsó bekezdését —, a 43., 45., 46., 47., 48., 49., 53., 54., 55., 57., 60. és 61. szakaszokban, a 62. szakasz, második ós harmadik bekezdéseiben, a 64., 65. és 66. szakaszokban, a 68. szakasz első bekezdésében, a 72. ós 73. szakaszokban, a 77. szakasz első bekezdésében, a 78. szakasz első és második bekezdéseiben, a 80., 81. és 82. szakaszokban, a 83. szakasz első, második ós harmadik bekezdéseiben., valamint a 84., 85., 87.^ 88., Képvlh. iromány. 1910—1915, XXII. kötet. 60