Képviselőházi irományok, 1910. XXII. kötet • 633-726., CVII-CXXII. sz.
Irományszámok - 1910-635. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 586. számú törvényjavaslatról
635. szám. 29 van azáltal, hogy a tisztviselők munkaképtelenségük esetén saját, elhalálozár suk esetén pedig családjuknak megfelelő ellátásukat biztositva látván, ennek tudatában nagyobb megnyugvással, teljes odaadással végezhetik hivatalos kötelességeiket. Miután pedig a gyakorlat már hosszabb idő óta azt is mutatja, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. administrativ intézkedései is sokban változtatást igényelnek : a kormány azon, részünkről is csak helyeselhető elhatározásra jutott, hogy részleges módositás helyett szerves egészet alkotó új törvényjavaslatot terjeszt elő s annak keretében igyekszik lehető figyelembe venni a felmerült jogos kívánságokat. így jött tehát létre az előttünk fekvő törvényjavaslat, mely külső szerkezetét tekintve már ebben is mutatja, hogy a pónzügyminister úr, ki a tisztviselői pályát maga is elejétől végigjárta, annak küzdelmeit, nehézségeit és ezekből folyó jogos igényeit közvetlen tapasztalásból ismeri, általa mindenkor megbecsült munkatársai iránti legnagyobb jóakarattal igyekezett az ő érdekükben most is minden lehetőt megtenni ós nagy, körültekintő, gondos munkát fordított ennek a javaslatnak kidolgozására. A szöveg határozott, világos ós ha itt-ott talán túlrészletesnek látszik: ez is csak arra mutat, hogy szerkesztője aggódó lelkiismeretességgel igyekezett gondoskodni arról, hogy az abban lefektetett jogok kellően biztositva, megfelelően körülirva legyenek v éá lehetőleg eleje vétetvén a gyakorlati érvényesítés közben eddig felmerült vagy ezután felmerülhető vitás kérdéseknek: minden jogosult előre biztosan tudhassa mire számithat, ós mikor annak esedékessége bekövetkezik, azt hosszas utánjárás és minden késedelem nélkül pontosan meg is kaphassa. Az indokolás bőséges, könnyen érthető és meggyőző. Nemcsak az ügynek egész fejlődését, mai állását ismertető rész ós az egyes intézkedéseknek jogi alapját megvilágító elméleti érvek vannak alaposan kifejtve, de a régi nyugdíjtörvénynek alkalmazása közben szerzett gazdag tapasztalatnak évtizedeken át gondosan gyűjtött adatai és e mellett más hazai és külföldi nyugdíjintézményeknek összehasonlító példái is behatóan ismertetve, összehasonlító kimutatásokba foglalva vannak, ugy hogy ezekből a nem szakértő is könnyen biztos tájékozást szerezhet magának ez egész ügyről ós annak minden részleteiről. Belső tartalmát illetőleg pedig ez a javaslat az 1885. évi XI. t.-czikkel szemben első tekintetre is lényeges haladást, javulást mutat az egész vonalon. Közelebbről vizsgálva pedig azt látjuk, hogy abban az állam pénzügyi ereje által szabott határokig figyelembe vétettek az érdekeltek részéről megnyilvánult jogos igények és méltánylást érdemlő óhajtások is. Egyes, különösen az özvegyek ós árvák ellátására vonatkozó intézkedéseiben pedig messzebb megy, sokkal humánusabb ez a javaslat, mint a nálunk eddig legkedvezőbbnek ismert államvasuti vagy fővárosi nyugdíjszabályzatok, sőt messzebb menő, humánusabb, mint a szomszéd osztrák, vagy más a mieinknél sokkal jobb anyagi viszonyok között lévő államoknak nyugdíjtörvényei. A lényegesebb kedvező intézkedések az alkalmazottaknál: A nyugdíjigénynek az eddigi 10 helyett már 5 évi szolgálat után való megállapítása, lakbér-nyugdíj rendszeresítése, rendezett tanácsú városoknál teljesített szolgálat beszámítása, a szolgálati időnek a főiskolát végzettek és fegyver alatt szolgálók részére 35 évre való leszállítása, díjnokok nyugdíjának, napszámosok és munkások nyugbérének felemelése; özvegyek és árváknál: az özvegyi nyugdíjnak tisztviselőknél 525°/o, altisztek ós szolgáknál 62°/o-kal
