Képviselőházi irományok, 1910. XXI. kötet • 590-632. sz.
Irományszámok - 1910-604. Törvényjavaslat a bérlő és a haszonbérlő által elvállalt adófizetési kötelezettség teljestéséről az uj egyenes adótörvények életbelépte után
194 604. szám. szonbórlő köteles-e tovább fizetni a bérbe- vagy haszonbérbeadónak az álta lános jövedelmi pótadó fejében addig fizetett összeget, vagy pedig a bérbevagy a haszonbérbeadó jövedelemadójának viseléséhez tartozik-e hozzájárulni s ha igen, milyen mértékben. E vitás kérdésnek különböző megoldása képzelhető ós mindegyikük mellett jehet érveket felhozni. Ezért előrelátható, hogy a kérdés számos perre fog alkalmul szolgálni. Ámde az ilyen átmeneti jellegű viszonyok rendezésénél nem lehet megvárni, amíg a bírói gyakorlat határozott ós megnyugtató irányban kialakul, mert félő, hogy mire a jogegysóg helyreáll, a függőben levő szerződések lejárnak és az egész kérdés tárgytalanná válik. Amellett a vitássá váló összegek többnyire olyan csekélyek lesznek, hogy nem is birják el az ilyen teljesen bizonytalan kimenetelű per költségeit. Ezeknél az okoknál fogva kívánatos, hogy ezt a kórdóst, kisebb gazdasági jelentősége dacára is, a törvényhozás szabályozza. Az egyenes adótörvények tárgyalásának során a pénzügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a tisztán magánjogi kérdést az adótörvények keretében megoldani nem lehet, még pedig azért sem, mert e kérdés szabályozása Horvát-Szlavonországok területére nézve az 1868 : XXX. t.-c. 48. §-a értelmében Horvát-Szlavonországok országgyűlését illeti meg. Ez a kérdés tehát' úgy az anyaországra, mint Horvát-Szia vonországra nézve külön-külön szabályozandó. A törvényjavaslat a kérdést csak átmenetileg vagyis az olyan szerződések tekintetében kívánja rendezni, amelyeket a felek az 1909 : X. t.-c. életbelépése előtt kötöttek= Az új adórendszer hatálybalépése után kötött szerződések alapján alig fog kétségessé válhatni, hogy a bérlő vagy a haszonbérlő, ha a bérlet vagy a haszonbérlet tárgya után járó állami egyenes adók terhét magára vállalta is, pusztán ezen az alapon, kifejezett külön kikötés hiányában, a bérbeadóra vagy a haszonbérbeadóra kivetett, tisztán személyes jellegű, jövedelemadó fizetéséhez hozzájárulni nem köteles. A szabályozás abból indul ki, hogy a bérlő vagy a haszonbérlő, aki addig az átvállalt állami egyenes adók után az általános jövedelmi pótadót is fizetni tartozott, ezentúl is köteles a szerződés lejártáig a bér vagy a haszonbér kiegészítéséül azt az összeget a bérbeadónak vagy a haszonbórbeadónak megfizetni, amely az átvállalt állami egyenes adók után az 1912. évre kivetett vagy kivetés hiányában erre az évre eső általános jövedelmi pótadó összegének megfelel. A kérdésnek ez a meghatározása leghelyesebbnek látszik, mert a felek feltehető szerződési akaratának leginkább felel meg ós emellett a bérlő vagy a haszonbérlő helyzetét eddjgi kötelezettségéhez viszonyítva nem súlyosbítja. Igaz, hogy e szabályozás mellett lehetnek esetek, amelyekben a bérbeadó, vagy a haszonbérbeadó ezen az utón ingyenes előnyben részesül; ez áll nevezetesen olyankor, amikor a bérbeadó, vagy a haszonbérbeadó jövedelemadót létminimum címén egyáltalában nem fizet, vagy amikor kizárólag a bér- vagy a haszonbérjövedelem címén fizet jövedelemadót és ez az adó kisebb, mint az 1912. évre eső általános jövedelmi pótadó. A bérbeadó vagy a haszonbérbeadó kedvezményezésére vezethet ez a megoldás olyankor is, amikor a bérbeadó, vagy a haszonbérbeadó különböző jövedelmek után fizet jövedelemadót, de az adó teljes összegének az egyes jövedelmi forrásokhoz való arányosítása alapján a bér- vagy a haszonbérjövedelemre kisebb összegű adóteher esnék, mint amennyit az 1912. évre ezen jövedelem után járó általános jövedelmi pótadó kitesz,
