Képviselőházi irományok, 1910. XXI. kötet • 590-632. sz.

Irományszámok - 1910-603. Törvényjavaslat azerőhatalom hatásáról a váltón, a kereskedelmi utalványon és a csekken alapuló jogokra

603. szám. '191 A 3. §-hoz, A javaslat 3. §-a visszaható erőt tulajdonít az alkotandó törvény rendelkezéseinek abból a célból, hogy elhárítsa azokat a káros következményeket, amelyek a hitelezőket érnék amiatt, mert a váltó, a kereskedelmi utalvány vagy a csekk bemutatását ós az óvás felvételét a háborús viszonyok beállta gátolta. A visszaható erő szabályozásánál a javaslat abból indul ki, hogy a Balkán félsziget egyes országaiban a mozgósítás ós egyéb hadi előkészületek következtében a viszonyok már az 1912. évi szeptember hó 29, napja után olyanok voltak, hogy ott a bemutatás és az óvás felvétele akadályba ütközhetett. A hadviselő államok közül a velünk határos Szerbia az ottani moratóriumot szintén az 1912. évi szeptember hó 29-ót követő napon vagyis szeptember hó 30-án (ó időszámítás szerint szeptember 17-ón) léptette életbe. Természetesen a váltónak, a kereskedelmi utalványnak és a csekknek birtokosa e törvény megalkotása előtt nem lóvén kötelezve arra, hogy az 1. §. második bekezdése értelmében az erőhatalom esetéről az őt közvetlenül megelőző forgatót haladéktalanul értesítse és az értesítést a váltóra (a kereskedelmi utalványra, a csekkre) feljegyezze, igazságtalanság volna, ha az említett értesítés és feljegyzés elmulasztása miatt hátrányt szenvedne. Ennélfogva az ily hitelezőre nézve az 1. §. második bekezdése nem nyer alkalmazást. . A törvényjavaslat 3. §-a nem veszi ki a visszaható erő alól az 1. §. ötödik bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a látra vagy lát után bizonyos időre szóló váltók tekintetében az 1. §. negyedik bekezdésében megjelölt harminc napi határidőt az erőhatalom esetéről szóló értesítés napjától kell számítani. Igaz ugyan, hogy a javaslat alapján alkotandó törvény életbelépte előtt az 1. §. második bekezdésében megszabott értesítési kötelezettség nem állott fenn ós ebből az okból a visszaható erő a javaslat szerint nem is terjed ki az 1. §. második bekezdésének rendelkezésére; mindazonáltal lehetséges, hogy a váltóbirtokos az őt megelőző forgatót az erőhatalom esetéről a törvény életbelépte előtt- tényleg értesítette. Méltányos tehát, hogy az 1. §. ötödik bekezdésének megfelelő ilyen értesítéssel kezdetét vehesse az a harminc napi határidő, amelynek elteltével az 1. §. negyedik bekezdése értelmében a visszkereset érvényesíthető anélkül, hogy akár a bemutatásra, akár az óvás felvételére szükség volna. A 3. §. második bekezdése a szokásos végrehajtási felhatalmazást tartalmazza, amelyből az is kitűnik, hogy a jelen törvénynek hatálya az 1868: XXX. t.-c. 9. §-ának értelmében Horvát-Szlavonországokra szintén kiterjed. Budapest, 1912. évi november hó 25-én. Székely Ferenca s. k, m. lein igazsdgügyministen