Képviselőházi irományok, 1910. XIX. kötet • 572-580. sz.

Irományszámok - 1910-572. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1912. évi április hó 22/9-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről

572. szám. 71 Ebben a tekintetben a magyar kormánynak tulaj donképen három nagy nehézséggel kellett számolnia. Az egyik, belső nehézséget az képezte, hogy valahogyan összhangba kellett hozni azt a két nagy ellentétet, a mely a fogyasztók körében, a mindennapi megélhetés nehézségének súlya alatt, abban a kívánságban nyilvánul meg, hogy hústermékekkel nagyobb mérvben láttassák el, viszont a hazai állattenyésztők érdekei pedig joggal féltik a magyar állatállomány egészségét és kívánságaik állandóan odairányulnak, hogy oly könnyítések ne történjenek a nemzetközi, illetőleg első sorban a keleti állatforgalom terén, a melyek állategészségügyünk féltve, őrzött érdekeit bármiben károsan befolyásolhatnák. A második nehézség nemzetközi okokban rejlett. Mert ha Bulgária az alatt az idő alatt, a mióta 1905-ben a kereskedelmi szerződési tárgyalások vele legelőször felvétettek, meg is győződött arról, hogy a magyar kormány sem járulhat hozzá semminemű olyan tárgyaláshoz, a mely bulgár részről valóságos állategészségügyi egyezményt jelzett feltétlenül kívánatosnak, mégis olyan körülmények között, a midőn az egész bulgár kereskedelmi szerződés sorsa az állatforgalmi kedvezmények engedélyezésén vagy megtagadásán fordult meg, összes gazdasági érdekeink latba vetése mellett nem lett volna lehetséges ós kívánatos elzárkózni attól, hogy Bulgáriával szemben is rendezett kereskedelempolitikai összeköttetéseket létesítsünk. A harmadik nehézség abban állott, hogy a magyar kormány elvi álláspontjához hiven csakis ugyanazon alapon biztosithatott Bulgáriának állatforgalmi kedvezményeket, mint az Szerbiával és Rumániával történt. Azonban ezen az elvi alapon való megmaradás nagy nehézségeket okozott azon földrajzi helyzetnél fogva, hogy egyrészt Bulgária és másrészt Magyarország és Ausztria területei egymással közvetlenül nem határosak. Az utóbbi körülmény következtében semmikópen sem lehetett a vámterületre irányuló állatok levágását oly módozatok között lehetővé tenni, a mint az Szerbiával és Rumániával szemben lehetséges volt, hanem oly megoldást kellett keresnünk, a mely mellett eleget tegyünk annak, hogy élő állatok (az egypatások és a baromfi kivételével) Magyarországba való behozatala továbbra is tilalmazva maradjon; és hogy a. mi állategészségügyi ellenőrzésünket a legközvetlenebb szigorúsággal gyakorolhassuk, végül pedig, hogy gondosan megóvhassuk azt az elvet is, mely szerint az állatforgalom és állategészségügy terén két szerződő fél között létrejött megállapodás harmadik állam által a legnagyobb kedvezményezés alapján igényelhető ne legyen. A fentiekben előadottak mérlegelése mellett a fogyasztó közönség és az állattenyésztő közönség érdekeit a magyar kormány akként vélte kölcsönösen kielégíthetőknek és kiegyenlithetőknek, hogy a mig egyfelől Bulgária részére lehetővé tette, miszerint levágott állapotban évi 12.000 darab szarvasmarha behozatalára ugyanazon vámengedmóny ós állategészségügyi ellenőrzés mellett, mint ez a szerb és rumán szerződésekben foglaltatik, módot nyújtott, s ily módon bizonyos húsmennyiség-többlet behozatala lehetségessé vált, másrészt a behozatalt akként szabályozta, hogy a limitált mennyiség állattenyésztésünk fejlődésének akadályát nem fogja képezni. Sertésbehozatalt ós juhbehozatalt Bulgáriának nem engedélyeztünk. A szarvasmarhák levágásának kérdése akként nyert elintézést, hogy olyan módozatban állapodtunk meg, a mely mellett a már jelzett földrajzi okoknál fogva sem Magyarország és Ausztria, sem Bulgária nem lesznek kitéve oly kényszerhelyzetnek, a mely a húsbehozatalt egy harmadik állam területén átmenő forgalom esélyeitől tenné függővé. Ez a lehetőség