Képviselőházi irományok, 1910. XIX. kötet • 572-580. sz.
Irományszámok - 1910-572. Törvényjavaslat a Bulgáriával 1912. évi április hó 22/9-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről
572. szám. 101 akarva nem akarva — alkalmazkodnunk kellett a bulgár tarifának a már meglevő szerződések által kiépített szisztematikájához, annál is inkább, mert ez a vámkezelési és tarifális rendszer Bulgáriában már erős gyökeret vert s ezen változtatni — tekintve az 1917. évi lejárati terminus közeli voltát — a bulgár kormány érthető ellenkezése miatt nem volt lehetséges. De a késői szerződéskötésnek az a további hátránya is volt, hogy a vámtételek redukcziója sem történhetett meg oly mérvben, a mint ez talán 1906-ban még sikerült volna. Azóta a bulgár kormánynak a mostani magasságú vámokból már bizonyos meghatározott jövedelmei vannak, a. melyeken egész államháztartása felépül és a melyekre alapított számításait a meglevő vámtételeknek ily késő időpontban való jelentékeny leszállítása érzékenyen megzavarta volna. Hasonló áll a bulgár iparosokra és gyárosokra, a kik már ily előrehaladott szerződési időszakban minden vámleszállitást, a mely a külföldi verseny javára szolgálhat, kettőzött erővel igyekeznek meghiúsítani. De a késői szerződéskötésnek talán egy előnyös oldala is volt: az t. i., hogy a többi érdekelt európai államok eszközölték ki, illetve vásárolták meg Bulgáriától azon vámtételek leszállítását, a melyekben mi is igen nagy mértékben érdekelve vagyunk. Az 1906. évben nekünk kellett volna az említett mérséklések érdekében a bolgár kormányhoz fordulni, a mi természetszerűleg maga után vonta volna, hogy az engedményekért jóval nagyobb áldozatokat kellett volna állatforgalmi téren Bulgáriának hoznunk, mint a minőket ez alkalommal tényleg hoztunk. A többi külállamok által a bulgár tarifában elért igen nagy mérvű leszállítások képezik ráak nézve a legnagyobb kedvezmény záradókának nagy értékét. így például a bulgár vámtarifa VIII. fejezete (olajok, zsiradékok, szappanok, gyertyák), XVIII. fejezete (papir, papíráruk), XXI— XXIV. fejezetei (a textiliák egész csoportja), XXVI. fejezete (vas- és fémáruk), de a többi fejezetek is számtalan oly szerződéses vámtételt mutatnak fel, a melyek a magyar kivitel- érdekeit is a legteljesebb mérvben kielégítik. A jelen szerződéshez csatolt A) tarifa — a mint az indokolás ezen részében előadottakból kitűnik — a bulgár szerződéses vámtarifában egyes simításokat ós pótlásokat végez, egyrészt máris meglevő, másrészt még csak kezdetén levő, de fejlődésképes kivitelünket tartva szem előtt. Ezen tarifális melléklet megállapításánál természetszerűleg figyelem volt fordítandó ne mcsak Magyarország, de Ausztria kiviteli érdekeire is; de ki kell emelnem, hogy a magyar érdekű czikkek javára elért eredmények nem kicsinylendők és viszonylag talán értékesebbek is, ha figyelembe vesszük, hogy ép azokban a czikkekben van a magyar kivitel érdekelve, a melyekben a bulgár termelés máris eredményekre mutathat rá (pl. maláta, fa, öblösüveg, talpbőr, blankbőr). Igaz ugyan, hogy a szerződéses A) mellékletben sok oly czikk is szerepel, a melyből sem a magyar, sem a vámterületi statisztika nem mutat ki számottevő kivitelt; de a szerződéskötésnél a jövő fejlődós eshetőségeire is kell számítani, mihez járul, hogy tudvalevőleg szerződéses tárgyalások során ép a statisztikailag kis forgalommal szereplő czikkek azok, a melyekre a legkönnyebben és áldozatok nélkül lehet tarifális engedményeket kapni. Megnyugvással állithatom tehát, hogy azon engedményekkel szemben, a melyeket Bulgáriának a B) tarifában és az állatforgalmi jegyzék váltásban nyújtottunk, az A) tarifában foglalt mérséklések (kiegészítve azokat a legnagyobb kedvezmény szerződéses biztosításával), minden, tekintetben kielégítő ellenértéket nyújtanak.
