Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról
524. szám. 83 A 15. §-hcz. Már a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat 50. §-a gondoskodik arról, hogy a kezelőszemélyzet fölött a felügyelet és az intézkedés jogát a kezelő tisztek valamelyike gyakorolja. E végből több vármegye irodaigazgatói állást szervezett, sőt néhány vármegyében két irodaigazgatói állás is van szervezve. A javaslat 15. §-a abból indul ki, hogy minden vármegyében, tehát a legnagyobban éppúgy, mint a legkisebben, szükség van irodaigazgatóra, aki a kezelőszemélyzet fölött a felügyeletet felelősség terhe alatt gyakorolni köteles legyen; viszont még a legnagyobb vármegyében is képes ennek a feladatnak egy irodaigazgató megfelelni, tehát több irodaigazgatóra még ott sincs szükség.Ez okból rendeli el a 15. § , hogy azokban a vármegyékben, amelyekben ma irodaigazgatói állás nincs szervezve, egyik irodatiszti állást IX. fizetési osztályba tartozó irodaigazgatói állássá kell átszervezni, és miután nem állásszaporitásról, hanem csak a meglevő állások egyikének átszervezéséről van szó, erre az átszervezett irodaigazgatói állásra csak a vármegye irodatisztjei sorából történhetik a kinevezés. A hol két irodaigazgatói állás van szervezve, az egyik irodaigazgatói állást megüresedés esetén X. fizetési osztályba tartozó irodatiszti állásra kell az előbb felhozott indokokból átszervezni. A 16. §-hoz. A 16. §. egyrészt a kezelési szakban manapság szokásos sokféle elnevezés egységessé tételét, másrészt azt czélozza, hogy az »irnoki ós »járási irnoki« czímek, amelyek gyakran nem felelnek meg az illető alkalmai tatás ós ügykör jelentőségének, megfelelőbb és olyan czímekké változtassanak, a melyek a társadalmi életben tiszteltebb helyet biztosítanak viselőiknek. A 17—24. §-okhoz. A 17—24, §-ok a pótlékokról, különösen pedig a szolgálati pótlékokról rendelkeznek. Ezeknek a rendelkezéseknek a czólja az, hogy a vármegyének mindazok az érdemes tisztviselői, akik önhibájukon kivül, leggyakrabban azért nem haladhatnak előre olyan mórtékben pályájukon, mint az állami tisztviselők, mert a vármegyei kisebb tisztviselői létszámok — kellő mennyiségű üresedés híján — nem nyitnak módot az előlépósre, legalább is az illetmények tekintetében kárpótoltassanak. Az előhaladást ugyanis, amint ezt már az Indokolás általános részében kifejtettem, a vármegyei kisebb tisztviselői létszámok mellett épen nem biztosítaná az állások aránylagos beosztása. Ily megoldás amellett az 1904: X. t.-cz. egyenlősitési alapelvébe is beleütköznék, mert kisebb vármegyékben sohasem részeltetné az alispánt az V. fizetési osztálynak megfelelő illetményekben, ós a többi tisztviselők közül is — a vármegye nagyságához képest — a főtisztviselők sorából néhol legfeljebb csak egyet vagy kettőt, másutt ezeket valamennyit és még másokat is belejuttatna a VI. fizetési osztályba és igy tovább. Ez által a vármegyék tisztviselőinek a helyzetében oly lényeges különbségek állanának elő, amit sem a vármegyék feladatkörének egyenlőségével, sem a tisztviselői hatáskörök és felelősség azonosságával nem lehetne összeegyeztetni. n*
