Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

168 530. szám. elmulasztására s a kincstár érdekeinek kijátszására, mert 10 évi eltitkolás a sokszor tetemes összegű illeték fizetése alól való szabadulással lenne megjutalmazva. Nincs is jogalapja a rendelkezésnek, mert a kincstárnak nincs tudomása az illeték tárgyáról, jogainak érvényesítése tekintetében tehát semmiféle mulasztás nem terheli, igy azokkal a felekkel szemben, a kik bejelentési kötelezettségüknek eleget nem tettek, a kincstárt ilyen nagy hátrány nem érheti. Uj rendelkezés is van ebben a pontban s ennek az a czélja, hogy pontosan meg legyenek jelölve azok a határidők, a mikor a bejelentésre nem kötelezett felekkel szemben az elévülés kezdődik; ennek a megjelölése az idézett 85. §-ból hiányzik. A szakasz 2. pontja lényegében teljesen azonos a 85. §. 2. pontjával. A szakasz 3. pontja annyiban tér el a 85 §. 3. pontjától, hogy a jövedéki kihágások eseteiben, az elévülési idő kezdőpontjául az illetékekre nézve nem a kihágás elkövetésének napját, hanem a felfedezés napját jelöli meg. Ez a rendelkezés felel meg a szakasz egyéb intézkedéseinek, mert az elévülés az illetékekre nézve jogszerűleg csak akkor kezdődhetik, a mikor a kincstár az illetékek tárgyának létezéséről tudomást szerez, mert csak ekkor kezdődhetik a kincstár mulasztása. Ellenkező rendelkezés mellett az, a ki tudatosan törekszik a kincstár megröviditésére s roszhiszeműleg jár el, abban az előnyben részesülne, hogy szabadulna a tartozás fizetésétől a nélkül, hogy a kincstárt valami mulasztás terhelné. A 4 pont második bekezdése a^att foglalt rendelkezésnek az a czélja, hogy az első bekezdés értelmében érvényesíthető visszatérítési igényt más jogczímekre ne lehessen alapitani, mint csupán azokra, a melyek az első bekezdésben felsorolva vannak, vagyis: téves befizetésre és jogellenes beszedésre. Oly jogczímen azonban, mely a közadók és illetékek jogosságának, helyességének vizsgálatával van kapcsolatban, a mely jogczímen a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a közadók kivetése és az illetékek kiszabása után, jogorvoslatok érvényesíthetők, — ne lehessen visszatérítést ig-é nyelni a befizetés után abban az esetben, ha a fél a jogorvoslatokat elmulasztotta, vagy nem merítette ki teljesen. A fennálló törvényes rendelkezések ugyanis a feleknek kellő időt biztosítanak jogorvoslataik érvényesítésére, késedelem esetén igazolásra is adnak jogot, nincs tehát megokolva, hogy a befizetés után olyan jogalapon kérhessenek visszatérítést, a melyen a fennálló törvények értelmében jogorvoslatokat kellett volna igénybe venniök. Ilyen eljárás a visszatérítési határidőnek öt évre való kiterjesztése folytán az ügyek végleges rendezését igen hosszú időre odázná el s a felebbezési határidők kijátszására vezetne. A 38. §-hoz. E szakasz lényegében a régi. Ujraszövegezése természetszerű folyománya az 1909. évi XI t.-cz. 47. és a jelen törvényjavaslat 30. és 32. §-aiban foglalt rendelkezéseknek s ezen felül a köztartozások jelzálogi bekebeleztetésének kérelmezésére kötelezett hatóságok (hivatalok) pontosabb és szabatosabb megjelölése végett is szükséges.