Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről
530 szám. 161 vagy növelésére forditott összegek levonását ejtenénk el, mert ezek a tételek még nem adóztak, következőleg a 3 1 /2°/o-nak ily összegekből megengedett levonása e jövedelem egy részének az adó alul leendő elvonását jelentené. Ezt a rendelkezést két okból tartom szükségesnek a törvénybe iktatni. Egyrészt azért, mert a már megadóztatott alapszabályszerű tartalékalapok az ezekbe fektetett jövedelemnek tőkésitését, tehát az alaptőkének, vagyis a részvényes vagyonának szaporítását jelentik. Következőleg ez is alaptőke, a mely azonban nem a részvényes által teljesitett befizetés folytán, banem osztaléka egyrészónek visszatartása által keletkezik. A másik ok., hogy az 1909 : X. törvény 19. §. 2. b) pontjában foglaltaknak hatása alatt a nyilvánosan számadó vállalatok az alaptőke fölemelését a tartaléktőkének erre a czólra való felhasználásával rendelnék el s igy a tartalékalapok — az adó csökkentése érdekében fokozatosan részvénytőkévé alakulnának át, a mi végeredményben a vállalatok szolidságának, biztonságának és fejlődőképességének feltételeit sértené, mivel kereskedelmi törvényünk a kényszertartalék létesítésének kötelező rendelkezését nem ismeri. Már az adóreformnak képviselőházi tárgyalása során tétetett egy olyan indítvány, mely az 1909. évi X. t.-cz. 19. §. 2. b) pontját a jelen javaslat szellemében kivánta kiegészíteni. Sajnos, hogy a Ház akkor az elutasitás mellett határozott. A jelen szakasz 3. pontja a 8. §. negyedik bekezdésével azonos, további megokolást tehát nem igényel. A 21. §-hoz. Az általános kereseti adónál és a jövedelemadónál nincs intézkedés a tekintetben, hogy az első- és másodfokú adómegállapitás során felmerülő bizonyitó eljárás költségeit ki viselje. Ez pedig gyakran felmerülő oly fontos kérdés, hogy azt, az adózók érdekeire való tekintettel, csak rendeletileg szabályozni nem czólszerű. . A költségeknek ki által leendő viselését illetőleg az 1896. évi XXVI. t.-czikk 114. §-ához s ennek a ím kir. közigazgatási bíróság eljárásában követett végrehajtásához alkalmazkodtam. A marasztaló határozat meghozatalának illetékességi kérdését azért kellett a javaslat értelmében szabályoznom, mert könyvvizsgálattal csakis pénzügyi tisztviselő bizható meg, ennek járandóságát pedig a fennálló szabályok értelmében a javaslatban emiitett, forumok állapitják meg; továbbá mert abban a kérdésben, hogy a tanú vagy szakértő mikor és mennyi napidijat igényelhet, az 1909. évi X. t.-czikk 46. §-a szerint szintén a pénzügyminister határoz. A 22. §-hoz. Ennek a szakasznak tulajdonképen csak az 5. pontja tartalmaz figyelemre méltó új rendelkezéseket, a melyekkel az 1909. évi X. törv. 62. §-ának rendelkezéseit összhangzásba kellett hozni. Ez a körülmény azonban az áttekinthetőség és a világosság érdekében megkövetelte azt, hogy az idézett törvényszakasznak változatlanul hagyott részei is a jelen törvényjavaslatnak ebbe a szakaszába beállittassanak. Az 5. pontban foglalt rendelkezés intencziójának megvilágitására szolgáljanak a következők: Képvh'. iromány. 1910—1915. XVIII. kötet, 21
