Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.

Irományszámok - 1910-530. Törvényjavaslat az 1909. évi VI., VII., VIII., IX., X. és XI. törvényczikkek módositásáról és kiegészitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos intézkedésekről

530. szám. 155 Az 5. §-hoz. Az 1909 : VII. t.-cz. 12. §. 1. c) pontja akképen rendelkezik, hogy az adó kulcsa 2°/

0 a bányahaszonbér és a bányamíveléshez szükséges beleegyezésért járó ellenszolgáltatás (termelési jutalék) után. Bál- nyilvánvaló, hogy a jelen esetben csakis a bányatörvény alá eső bányákról van szó, mégis esetleges félreértés elkerülése végett kívánatosnak tartanám, hogy a törvény intentióját maga a törvény is kifejezze. Mert a 2°/o-os adóztatásnak csakis a bányatörvény alá eső, tehát nagy koczkázattal dolgozó bányavállalatoknál lehet helye. Erre az álláspontra helyezkedett már a gyakorlat is az 1908. évi V. t.-cz. 7. §-ának életbelépte óta, a honnét ez a rendelkezés az 1909. évi VII. t.-czikkbe átvétetett. A 6. §-hoz. Kereskedelmi törvényünk értelmében nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alatt a részvénytársaságok, szövetkezetek ós a biztosító vállalatok értendők, mivel mérlegeiknek az illetékes kii*, törvényszékhez leendő beterjesztésére csupán ezek a vállalatok vannak kötelezve. Erre az alapra helyezkedett az 1909. évi VIII. t.-czikk 1. §-a is. Az 1. szám alatt mellékelt kimutatásból azonban az tűnik ki, hogy vannak olyan takarékpénztárak is, a melyek nem részvénytársasági alapon állanak fenn. Ilyenek a városi (községi) és a közbirtokosság takarékpénztárak. Ez a lehetőség abban leli magyarázatát, hogy kereskedelmi törvényünk egyetlen vállalat megalakulását sem köti egy bizonyos kereskedelmi társaság formához. Ez a körülmény nem lehet azonban akadálya, annak, hogy azért az összes takarékpénztárak — az eddigi állapotnak megfelelőleg — adózás szempontjából továbbra is a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok közé soroltassanak, mert jövedelmeik oly természetűek, hogy azokon különben két adónem, jelesül a tőkekamat- ós járadókadó és az általános kereseti adó osztoznék. Ebből, vagyis ennek a két adónemnek egyszerre leendő alkalmazásából pedig zavar keletkeznék, sőt a jövedelem egyes alkatrészeinél néha nem is lehetne igazságosan eldönteni azt a kérdést, hogy melyik adónem alkalmaztassák. Ennek a fonák helyzetnek elhárítását czólozza éppen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak külön törvényben szabályozott megadóztatása, a mely lényegében a kereseti adót, valamint a tőkekamatés járadékadót egyesíti magában, a mint erre az 1909. évi VIII. t.-czikk indokolása is helyesen reámutat. Azok az okok, melyek a takarékpénztáraknak az 1909. évi VIII. t.-czikk szerint való adózása mellett döntenek, követelik meg azt is, hogy az idézett törvény érvénye a közúti ós a helyi érdekű vasutakra is kiterjesztessék, mivel utóbbiak közül ez idő szerint hat, nevezetesen: a Borossebes—menyházai, Kúnszentmárton—szentesi, Mezőtúr—tur ke vei, Szentes—hódmezővásárhelyi, Tátralomniczi, Tórrót—kovásznai helyi érdekű vasút nem részvénytársasági alapon áll fenn. De továbbá szükség van a javasolt rendelkezésre még azért is, mert ha a nem részvénytársasági alapon létesült helyi érdekű vasutaknak az 1880. évi XXXI. t.-cz. 5. §-ában foglalt 30 évi adómentességhez joguk van, — mint a hogy abban tényleg részesülnek is, — akkor az osztó igazság követeli meg, hogy a többivel egyazon kulcs szerint adózzanak. 20*