Képviselőházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 519-571., LXXXVIII-CVI. sz.
Irományszámok - 1910-524. Törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek szabályozásáról szóló 1904:X. törvénycikk módositásáról
524. szám. 91 Ebből következik, hogy ha a megszüntetendő pótlékok összege az illetményemelkedést meghaladja, a többlet — a szerzett jogok elve alapján — mindaddig megilleti a tisztviselőt, ameddig az ideiglenes pótlék javára megállapítva volt, illetőleg ameddig a javaslat alapján járó illetménytöbblet a megszűnt pótlékokat teljesen nem fedezi. Az is természetes, hogy az ilyen eredetű többlet nem okvetlenül válik a tisztviselő személyi pótlékává, vagyis nem lesz okvetetlenül nyugdíjba beszámítható illetménye, hanem megtartja annak a pótléknak természetét (működési, drágasági stb. pótlék), amelynek maradványaként meghagyatott. A 40. §-hoz. A vármegyei tisztviselők illetményeinek országosan egyöntetű rendezése indokolja azokat a megszorításokat is, amelyeket a javaslat 40. §-a tartalmaz, és amelyeknek a czélzata az, hogy a tisztviselői illetmények különböző jogczímeken lépten-nyomon ne szenvedhessenek módosulást, hanem a valóságban is megfeleljenek azoknak az összegeknek, amelyekben azokat a törvényhozás megállapította. Ez indokolja, hogy a javaslat eltérést csak valóban kivételes esetekben enged, és ilyenkor sem bizonyos tisztviselői állásokra, vagy általában az egész tisztviselői karra, avagy egyes csoportjaira nézve, hanem mindig csak egyes rendkívüli érdemeket szerzett, vagy rendkívül ráutalt tisztviselőre nézve, ós ekkor is csak működési pótlék-képen, amely nyugdíjba nem számitható be. De még az ily rendkívüli pótlék megszavazását is további feltételekhez köti a javaslat, ahhoz t. i., hogy annak fedezetéről a törvényhatóság saját bevételeiből gondoskodjék, e czéíra azonban a határozott rendeltetéssel biró vármegyei alapokat és ezek jövedelmét, a vármegye határozott rendeltetéssel biró más bevételét és a gyámpénztári tartalékalapokat vagy ezek jövedelmét nem használhatja fel Ezeknek a rendelkezéseknek a czélja az, hogy útját vágják egyes vármegyék tisztviselői külön törekvéseinek és az ez által előálló nagy különféleségeknek, amelyek az állami tisztviselők helyzetével szemben sem tekinthetők jogosultaknak ós megengedhetőknek. A 41. §-hoz. A várnagyi állások nem tekinthetők olyanoknak, amelyeknek fenntartása a szolgálat érdekében szükséges volna. És miután ez idő szerint már csak néhány olyan vármegye van, melyben a várnagyi állás be van töltve, kívánatosnak mutatkozik, hogy ha ezek megüresednek, ne is töltessenek be többé. A 42. §-hoz. A 42. §. — a szokásos életbeléptetési rendelkezésen és végrehajtási felhatalmazáson kivül — a javaslat rendelkezéseire 1912. évi január 1-ére visszaható erőt állapit meg mindazokra, akiknek igónyjogosultsága már a most említett napon fennállott; azok részére pedig, akikre nézve ez az időpont 1912. január 1-je 12*