Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-495. Törvényjavaslat az állami, vármegyei és államvasuti alkalmazottak családi pótlékáról és egyes egyéb intézkedésekről

495. szám. 69 Ennek a törvényjavaslatnak egyedül az a czélja, hogy az emiitett alkalmazottaknak súlyossá vált anyagi helyzetén a lehetőséghez képest könnyitsen. Ennek a czólnak s a czél megvalósításához szükséges anyagi áldozatnak a szem előtt tartása mellett kellett megállapítani a szóban forgó állami segitésnek mórtókét, módját s eszközeit is, s ez vezetett éppen ahhoz a megoldáshoz, a mely ebben a törvényjavaslatban a családi pótlék engedélyezése által terveztetik. Az állami alkalmazottak részéről mind gyakrabban nyilvánított azt az óhajtást, hogy az összes állami alkalmazottak a fizetésük valamely százalékában megállapítandó drágasági pótlékban rószesittessenek, megfontolás tárgyává tettem, • de az e tekintetben megejtett számitások arra az eredményre vezettek, hogy drágasági pótlóknak általánosságban ós olyan mértékben való engedélyezése, hogy az az egyes alkalmazottak részére számba vehető segítséget is jelentsen, már csak az alkalmazottak nagy számára való tekintettel is, oly óriási többletet igényelne, a mely az állam háztartását uj bevételi források nyitása nélkül okvetlenül megrendítené, ugy hogy ennek ellensúlyozásául az adóterhet lényegesen emelni kellene. Ha pedig az általános drágasági pótlék az állam pénzügyi helyzete által adott korlátok között, az adóteher emelése nélkül engedélyeztetnék, akkor a drágasági pótlók mértékét olyan alacsony százalékkal kellene megállapítani, hogy az egyes alkalmazottak részére aránylag olyan kis összegek jutnának, hogy azt nem lehetne komoly segitésnek tekinteni. A mellékelt 1. számú kimutatás tanúsága szerint az összes állami, vármegyei és állam vasúti alkalmazottak száma 1912-ben 168 876 egyén, a kik részére fizetések, illetőleg napidíjak és napibérek czímén, — tehát lakáspénzek és egyéb mellékilletmónyek nélkül — összesen kereken 269 millió korona van előirányozva. A fizetéseknek 30 százalékával megállapítandó általános drágasági pótlék tehát legalább 80 millió korona évi kiadási többletet jelentene. Azt hiszem nem szorul bővebb magyarázatra, hogy ez olyan óriási tehertöbblet, a melynek engedélyezéséről csakis akkor lehetne szó, ha ezzel egyidejűleg az adóteher is megfelelően emeltetnék Ha pedig az általános drágasági pótlók a fizetéseknek 10 százalékával állapíttatnék meg, a mi kereken évi 27 millió korona többletet jelentene, akkor a kisebb fizetésű alkalmazottak részére aránylag igen csekély összegek jutnának. A szolgák például évi 60, 70, 80, 90 vagy 100 K, a díjnokok évi 90—120 K, a XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselők pedig évi 140—180 korona drágasági .pótlékot kapnának. Az alábbiakból kitűnik, hogy a szóban levő törvényjavaslatban tervezett segítésnek a mórtéke ezeket az összegeket éppen a kis fizetésű alkalmazottaknál jóval meghaladja. A drágasági pótléknak általánosságban való engedélyezését még más okból sem tartom czólhoz vezetőnek. A közel múlt tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy az állami alkalmazottak illetményeinek bármilyen általános jellegű emelése az élelmiszereknek csak újabb ós újabb megdrágulását, a lakbéreknek újabb emelkedését vonta maga után, úgy hogy az ilyen általános illetniényjavitás tulaj donképen alig] segített az állami alkalmazottak helyzetén. Ilyen körülmények között azt megoldási módozatot kellett választanom, a mely — az állam teherviselési képességével is számolva — a segítést ott és azoknak adja, a hol s a kiknél az kiválóan indokolt és ezt olyan mértékben adja, hogy tényleg javítson is azoknak a helyzetén, a kik a segítésre legjobban rá vannak utalva. Ezek az alkalmazottak a gyermekkel bíró alkal-