Képviselőházi irományok, 1910. XVI. kötet • 492-508., LIX-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-492. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a polgári perrendtartásról szóló 1911:I. t.-c. életbeléptetéséről 330. sz. a. benyujtott törvényjavaslat tárgyában

492. szám. 17 és a polgári perrendtartás életbelépését követő két év elteltével végződő időtartamon belül« a következőket tette: a jelen törvény kihirdetésétől számított hat havi időtartamon bélül; a második bekezdést pedig következőkép szöve.gezte: A nyugdíjazást az illető Ítélőbíró valamennyi felügyeleti hatóságának meghallgatásával az igazságügyminisztér hozza legfelsőbb helyen javaslatba. Kifejezi ehelyütt a bizottság azt az óhajtását, hogy az itt megadott jog gyakorlása csak a mellőzhetetlen szükség eseteire és a legkisebb mértékre szoríttassák és megnyugvással vette tudomásul az igazságügyminiszternek a viszonyok ismeretén alapuló azt a kijelentését, mely szerint az e § alapján nyugdíjazandó bírák száma a kétszázat semmi esetre sem fogja meghaladni, sőt előreláthatólag azon jóval alul is fog maradni. Az eredeti 79. §-ban szintén sokallotta a bizottság az időtartamot és azt két évben állapította meg; továbbá kimondotta, hogy e §. alapján a bírót egyszernól többször nem szabad áthelyezni és hogy a felügyeleti hatóságokat az áthelyezés kérdésében is meg kell hallgatni. Könnyítést kivánt nyújtani a bizottság annak indítványozásával is, hogy az e § alapján áthelyezett itélőbírónak szabályszerű költözködési költségét meg kell téríteni. Mindezek figyelembevételével a bizottság a 79. §-t (most 83. §-t) a következő szövegezéssel ajánlja elfogadásra: A kir. törvényszéknél vagy kir. járásbíróságnál alkalmazott ítélőbíró, a polgári perrendtartás életbelépését megelőző és követő egy-egy, összesen tehát két évi időtartamon belül más bírósághoz áthelyezhető. A bíró köteles áthelyezésének a hivatalos hírlapban közzétételétől számított tizenöt nap alatt nyilatkozni, ha az áthelyezést nem fogadja el. Aki az áthelyezést nem fogúd ja el, állásáról lemondottnak tekintendő, de ez a rendelkezés az 1885. XI. törvénycikknek a nyugdíjazásra, illetőleg a végkielégítésre vonatkozó rendelkezését nem érinti. Az áthelyezés kérdésében az illető ítélőbíró valamennyi felügyeleti hatóságát meg kell hallgatni. Ugyanazt az ítélöbírót e §. alapján csak egyszer szabad áthelyezni. Az e §. alapján áthelyezett itélőbírónak szabályszerű költözködési költségét meg kell téríteni. A 84. §-hoz. (m. j. 80. .§.). Kétségek eloszlatása végett szükségesnek tartotta a bizottság kifejezni, hogy a harmadik bekezdés szabálya az állandó szakértőkre és tolmácsokra is kiterjed. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék működése a polgári perrendtartás hatásköri szabályai következtében megszűnvén, szükséges rendelkezni arról, hogy mi történjék azokkal az ügyekkel, amelyek ennél a törvényszéknél az életbelépés napján folyamatban vannak ; átmennek-e ezek az ügyek a járásbíróságokhoz, illetőleg a pestvidéki törvényszékhez, vagy ennek járásbíróságaihoz, vagy pedig átszállanak-e a budapesti törvényszékre, amely a megszűnt kereskedelmi és váltótörvényszék utódjának tekintendő. A miniszteri javaslat ennek a kérdésnek a szabályozását a §. utolsó bekezdése szerint kibocsátandó rendeletre hagyta, de a bizottság helyesebbnek vélte ezt a kérdést a törvényben megoldani és azért a '§. utolsó bekezdését így szövegezte: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél e törvény életbelépésének napján folyamatban levő ügyek elintézése a budapesti kir. törvényszék hatáskörébe és illetékességéhez fog tartozni. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék megszűnése következtében szükséges egyéb szervezeti és más átmeneti intézkedéseket az igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. Képvh. iromány. 1910—1915. XVI. kötet. -3