Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 404-448., XLI-LVIII. sz.

Irományszámok - 1910-439. Törvényjavaslat a debreczeni és a pozsonyi magyar királyi tudományegyetem felállitásáról

266 • 439. szám túlbecsülésének veszélye ellen nyer fogékonyságot: az ilyen hallgatónak valóban »teremtő* oktatásban van része, kell, hogy megszeresse a tudományos gondolkozást, kell, hogy Ítélőképessége élesbüljön, látköre szélesbedjék. Az ily egyetemi előadások hallgatásával kapcsolatos a rendszeres nagy munkáknak, tudományos kutatásokról szóló részleges műveknek és a folyóiratoknak olvadása; kapcsolatosak vele végül az előadásokat kisérő megbeszélések, a practicumok, conversatoriumok, esetleg alsóbb fokú seminariumi gyakorlatok. Az egyetemi oktatás második irányát képviseli majd az a tanítás, rendszeres képzés, a melynek számára, a mint említettem, a létesítendő internatusokban akarok helyet adni. Itt a hallgatóságnak nemcsak az a passiv szerep fog jutni, a mely az előadások hallgatásával összefügg, hanem activ részvételről, illetőleg érvényesülésről van szó : a tanítványoknak úgyszólván folyton bizonyítékot kell adniok arról, hogy a mit hallottak vagy tanultak, meg is értették, alkalmazni is tudják; s arról is, hogy mindazt, a mit a tanulmányi és vizsgarendszer megkövetel, meg is tanulták. E tanítási irányzatban nem a szabad olvasgatás ós búvárkodás irányadó, hanem a tervszerűen megválasztott ós kijelölt olvasmányok elvégzése, az olvasott anyagnak megemésztése, a róla való referáló készség a fontos. Az egyetemi oktatás harmadik irányát főleg a magasabb értelemben vett semináriumokban kell keresni, a hol a tanárok vezetése mellett az ifjúság a tudományos munkát saiátitja el. Irányítás mellett való önképzés, a tanárok példája után induló kutatási kísérletezés, s végül a saját egyéniségnek érvényre juttatása alkotják itt a feladatot Ez a magasabb szemináriumi tudományos dolgozás természetesen csak kiválasztottak kisebbségének juthat osztályrészül, s ezért nem is követel oly berendezéseket, melyek nagy tömegekkel számolni kénytelenek. A második és harmadik oktatási irán}- eszközei természetesen az egyetemi képzés gerinczét alkotó első iránynak kiegészítő részei. Ha az egyetemi oktatásnak ez a hármas iránya az uj egyetemeken teljesen kifejlődik, a szülőktől, s maguktól az ifjaktól fog függni, hogy mely irányban akarnak haladni. Nem szándékozom az egyetemi tanulmányi ügyet egyszerű »iskoláztatássá« tenni, de módot akarnók nyújtani arra, hogy az újkori paedagógia minden eszköze rendelkezésére álljon az ifjaknak. Az e téren idővel szerzendő tapasztalatok alapján, ugy a régi, mint az uj egyetemek meghallgatásával módosítható az egész jog- ós államtudományi tanulmányi- és vizsgarendszer. A bölcsészet-, nyelv-, történettudományi, a mathematikai és természettudományi karok szaporítása is remélhetőleg üdvös hatással lesz közművelődési állapotainkra. E karok tudvalévőleg egyrészt a középiskolai tanárképzés oly fontos ügyét szolgálják, másrészt a tiszta tudomány művelésre adnak alkalmat. E karok tanárai a leggyakrabban éppen a középiskolai tanárok legjavából kerülnek ki. Az a körülmény tehát, hogy az uj bölcsészettudományi karok létesítésével, a kiváló középiskolai tanárok szá mára nagyobb mértékben nyílik majd meg az egyetemi carriere, előnyösen vissza fog hatni az egész középiskolai tanárságra ós nagyobb számban fogja e pályára vonzani a tehetséges elemeket. Az eddigiekben rámutattam arra, hogy általában nemzeti közművelődésünk fejlődése, különösen pedig ennek decentralisatiója miatt foglaltam állást a mellett, hogy uj egyetemeket kell lótesitenünk. Megállapitottam továbbá, hogy a régi egyetemek orvostudományi karain észlelhető nagyfokú túlzsúfoltság égetően megkivánja, hogy uj egyetemen uj orvostudományi kart létesítsünk. Rámutatam továbbá arra, hogy a jogi karok túlzsúfolt-