Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-349. Törvényjavaslat a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894. évi V. törvényczikk némely rendelkezéseinek módositásáról, illetve kiegészitéséről
86 349. szám. fejlesztéséhez, de az egészséges alapokon nyugvó magánvállalkozást a birtokpolitika terén az uj intézet nélkülözhetetlen munkatársának ktll tekintenünk. Csakhogy a magánvállalkozás — mint már fentebb emiitettem — nem merítheti ki e téren sem mindazokat a teendőket, amelyek az állami birtokpolitika szempontjából szükségeseknek mutatkoznak. Joggal várható az alapitandó intézettől, hogy a mellett, hogy hivatásának megfelelő és még kiaknázatlan teret fog találni, üdvös működést fog kifejthetni az egészségtelen földeladási üzelmek korlátozásával. Ebből a szempontból kedvező eredményt várok attól, hogy a kormány birtokpolitikájának végrehajtására hivatott szakközegek, az uj intézet vezetésében való közreműködésük folytán, állandó s közvetlen érintkezésben fognak állani a tényleges élettel s így gazdag tapasztalatokra tehetnek szert a kormány további teendőinek előkészítésére. Ezt azért kívánom kiemelni, mert éppen az ingatlan feldarabolások terén helylyel-közel mutatkozó tagadhatatlan visszásságok sokakban azt a meggyőződést érlelték meg, hogyfaz ingatlan feldarabolásoknak szigorú, törvényes szabályozása lenne helyén való. De remélhető, hogy az uj intézetnek az egészséges alapokon nyugvó magánvállalkozással karöltve — úgy a mint annak idején a földhitel terén is tapasztaltatott, földhitelintézeteink ós a záloglevél kibocsátó részvénytársaságok működése nyomán — sikerülni fog a szabad verseny s a rendelkezésre álló anyagi ós erkölcsi tőkék erejével e téren olyan helyzetet teremteni, hogy nem lesz szükség olyan szigorúbb törvényes rendszabályokra, a melyek elkerülhetetlenül korlátoznák általában a birtokforgalom szabadságát s ezzel többé kevésbbó hárányosan befolyásolnák a földtulajdon értékét is. Ennek a kérdésnek végleges eldöntésére remélhetőleg értékes tapasztalatok fognak felmerülni az új intézet működésének során. Az intézetre váró közérdekű feladatok természete megkívánja, hogy a közvetitő szerepet játszó intézet az általa vásárolt földbirtokokat az általa fizetett vételárnál lehetőleg kevéssé magasabb áron adhassa tovább a részletek vagy telephelyek vevőinek. Erre való tekintettel gondoskodtam róla, hogy az intézet alapszabályaiban az alapítványok osztalékainak legmagasabb mértéke 4 u /o-ra, tehát mérsékelt összegre korlátoztassék. Természetes azonban, hogy az intézetre nemzeti birtokpolitikai feladatok megoldása bízatván, ennek a működésnek minél sikeresebb kifejthetését magának az államnak is elő kell mozdítania, azokon a korlátokon belől, a melyeket az államháztartás helyzete s, az állam egyéb feladatainak egyenletes kielégítésére irányuló törekvés megvonnak. Az összes körülmények mérlegelésével az államnak az intézet alaptőkéjéhez való hozzájárulását nyolcz millió koronában véltük megállapitandónak. Ezenkívül azonban felhatalmazást kór a kormány arra, hogy az állami ingó vagyonból tiz millió korona névértékű kötvényt az intézet czéljaira átengedhessen, továbbá, hogy az intézet igazgatási és kezelési költségeit, valamint az intézet által a törvényben megállapított működési körében közvetlenül lerótt vagy a felek vagy a vele közreműködő intézetek helyett magára vállalt bélyegeket s illetékeket a telepítési alap terhére vállalhassa el ós a törvényjavaslatban foglalt adó-, illeték- és portókedvezményeken felül (2. §.) kiterjósztetnónek a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségére azok a külön jogok is (3. §. 6.), a melyeket a törvényhozás a Magyar Földhitelintézetnek megadott s a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetére is kiterjesztett. Ezek a kedvezmények végeredményben mind első sorban az intézettől földet vásárló kisgazdák előnyére lesznek.
