Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-375. A pénzügyi bizottság jelentése az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd-segély pénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV: t.-czikkek kiegészitéséről szóló 286. számú törvényjavaslat tárgyában
286 375. szám. meghaladja, nem forog fenn annak valószínűsége, hogy a közel jövőben az állam e czímen ujabb megterhelés elé lenne állítva. A Ill-ik csoportba tartozó tagok a mai törvény értelmében 14 éves koruktól kezdve 50 éves korukig léphetnek be a pénztár kötelékébe s évenkint fizetendő 2 korona 60 fillér ellenében 200 koronától 60 koronáig fokozatosan leszálló egyszersmindenkorra szóló segélyt biztosítanak családjuk számára a szerint, a mint az évenkint esedékes díjat több vagy kevesebb évig fizették. A jelen javaslat a belépés korhatárát 50 évről 60 évre kiterjeszti s az igy belépőket 2 fokozatba osztva, azok részére, kik 50—55 óv között léptet be, a segélyt 50 koronában, — azok részére pedig, kiknek belépése 55—60 óv közé esik, ezen segélyt 40 koronában állapítja meg. Ha ezen módosítás pénzügyi hatásának elbírálásánál abból a feltevésből indulunk ki, hogy a belépők 70 éves korukat megérve, ezen időig fizetik a díjat, s hogy a belépés az egyes évek között egyenlően oszlik meg: úgy azon eredményre jutunk, hogy az első csoportbeli tagok 17 ós fél évi közép számot véve, befizetnek 455 koronát (175X260 koronával), a második csoportbeli tagok pedig 12 és fél évi középszám alapján befizetnek 32-5 koronát (125X2"60 koronával) s miután ehhez még az időközi kamatok is hozzászámitandók: az első csoportnak járó 50 korona segély és a második csoportnak járó 40 korona segély ez által fedezettnek vehető, s igy ezen módosítása a javaslatnak a pénztárral szemben tekintetet érdemlő ujabb terhet nem jelent. Ugyanez áll a javaslatban foglalt azon harmadik módosításra nézve is, mely az I-ső csoportbeli tagok rokkantsági segélyére vonatkozik. Jelenleg ugyanis a ki rokkantnak mondatik ki, egy fix összeget kap, mely havi 10 koronában lévén megállapítva, évi 120 koronát tesz ki kivétel nélkül minden egyes tagra nézve, ós a rokkantság jelenleg csak az esetben mondható ki, ha az illető több mint felét eddigi keresetének baleset folytán elveszítette. A javaslat szerint jövőben a rokkantság már az esetben is kimondható lesz, ha csak 25 n /otó.liját veszíti is el a tag eddigi keresetének, de ezzel szemben a segélyösszeg mozgó skála alapján lesz kiszámítva, még pedig akként, hogy ez arányosul ahhoz a mértékhez, a mily mérvben a keresetképtelenség beállott és 60 koronától kezdődőleg 240 koronáig emelkedhetik. Ha már most feltesszük azt, a mit alaposan tehetünk fel: hogy a rokkantság mérvét tekintve, a tagok akként fognak megoszlani, hogy 100 tag közül 50 tag felét veszti el eddigi keresetének, 37 tag elveszti egynegyedét és csak 13 tag lesz olyan, mely teljesen munkaképtelenné válik: úgy a helyzet pénzügyi szempontból nem rosszabbodik, a mennyiben 50 tag után kifizet a pénztár az eddigivel egyenlő 120 koronával számítva (50 X 120) 6.000 koronát, 37 tag után 60 koronával számítva (137 X 60) 2.220 koronát, 13 tag után pedig 240 koronával számítva (13 X 240) 3.120 koronát, mi összesen 11.320 koronát tesz ki, míg a jelen törvény alapján (100 X 120) 12.000 korona lett volna kifizetendő, vagyis még némi javulás mutatkozik. Hogy pedig miért vettünk teljes segélyben részesülő gyanánt csupán 13°/o-tólit, ezt azzal kívánjuk megindokolni, hogy a pénztár legutolsó évi jelentéseben hiteles felvételek alapján kimutatja azt, miszerint a teljes munkaképtelenség csaknem kizárólag a géppel foglalkozó munkásoknál fordul elő s miután az ugyanazon jelentéshez csatolt statisztikai táblázat szerint 8.157 munkás közül, kik baleseti segélyben részesültek, 1.032 egyén volt gépmunkás : ez az összes munkások 12'60/o-ának felel meg, a mi az általunk felvett kiindulási alapot indokolttá teszi.
