Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-362. A munkásügyi bizottság jelentése a kereskedelemügyi m. kir. minister és az állami munkásbiztositó hivatal jelentésével kapcsolatban a munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről
266 362. szám. A betegség esetére biztosított tagok száma: 1907. évvégén . . . . . . 783.206 1908-ban . . . . . . . 806.163 Az első évben a tagok 12 # 5 0 /o-a női munkás, a másodikban 13°/o-a. Régibb statisztikai adatokból láthatjuk, hogy 1905. év óta hatalmasan fellendült a tagok létszáma, a mi az ipari fellendülésnek és annak a következménye, hogy mind szigorúbb a tagok nyilvántartása és belépési kötelezettségük teljesítésének az ellenőrzése. 1908. óv végén a biztosítottak száma az ország lakosságának 4 # 5°/oaós az ország ipari népességének 60°/o-a. Ausztriában és főleg Németországban kedvezőbb jelenségeket találunk; ott az ország népességének ll*7°/o-a, itt 195°/o-a a biztosítottak száma, a mi fejlettebb iparról tesz tanúságot és annak a jele, hogy Németországban a munkásbiztositás nemcsak az iparforgalmi foglalkozást űzőkre terjed ki. 1908. óv végén a pénztári tagok túlnyomó része — 793°/o kerületi pénztárak kötelékébe tartozik, mig a vállalati és magánegyesületi pénztárakhoz a tagok 168 0 /o-a, illetve 3'9°/o-a tartozik. A magánegyesületi pénztárak — mír csak a Ferencz József kereskedelmi betegápoló-egylet betegsegélyző pénztárának nagy, 23.092-re rugó taglétszámánál fogva is — a legnépesebbek. Taglétszámuk: 8.028, mig a kerületi pénztárak átlagos taglótszáma: 6.820, a vállalatiaké: 1.818. A kerületi pénz tárak között a legnagyobb a budapesti: 160.715 taggal, a vállalatiak közt a M A. V. vállalati betegsegélyző pénztára, a mely 67.495 tagot mutat ki. Egy-egy pénztárnak 3.000 tagra van szüksége, hogy 60.000 korona tagjárulék-bevétele legyen; az igazgatási költség egyéb kiadással csak igy hozható kellő arányba. Taglétszám tekintetében a pénztárak messzemenő eltéréseket mutatnak. 1908-ban 30 pénztárnak volt kevesebb tagja, mint 3.000. A legtö )b vállalati pénztár az élelmezési és élvezeti czikkek gyártása val foglalkozó iparágak, továbbá a fonó-szövőipar és a gépgyártás csoportjaiban alakul. Feltűnően nagy a tagok hullámzása. 1908-ban 1,532.705 belépés és 1,499.097 kilépés törtónt, a mi az alkalmi munkások, a bizonytalan keresetűek nagy számára enged szomorú következtetést. Ez a fluctuáció a legnagyobb a kerületi pénztáraknál, legkisebb — elenyészően csekély — a vállalatiaknál, a melyek állandóbb munkásokat mutathatnak fel tagjaik sorában. 1908-ban 825.150 tag közül 6.987 halt el. A halálozási arányszám legkisebb a magánegyesületi pénztárak körében, a mi e pénztárak tagjainak kedvező egészségügyi viszonyaira vet világot. Az 1908 év az az esztendő, a melyben a pénztárak már jobban megerősödtek anyagi tekintetben és keresetképtelen betegjeiket már táppénzzel is elláthatták ; ez évről szóló statisztikiai adatok szerint — szemben az előző évek alacsony arányszámaival — 100 tagra 40 keresetképtelen beteg és 44 megbetegedési eset, 541 tápdíjas nap és 71 kórházi nap esik: ez évben a keresetkópes beteg tagok száma 751.241, a gyógykezelt családtagoké: 430.187. A női tagok sokkal erősebben megterhelik a pénztárakat, mint a férfiak, a mi természeti gyöngeségüknek a következménye. Ausztriában, és Németországban ennek a forditottját látjuk, a mi bizonyára a szocziálpolitika nagyarányú nővédelmi hatását mutatja. A megbetegedések átlagos időtartama éveken át 14 nap, Németországban 20, Ausztriában 17.
