Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-360. Törvényjavaslat Ő császári és apostoli királyi Felsége souverain jogainak Bosznia és Herczegovinára való kiterjesztéséről

360. szám. Melléklet a 360. számú irományhoz. Indokolás rr az 0 császári és apostoli királyi Felsége souverain jogainak Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslathoz. Érdekeink megóvása és maradandó biztosítása Boszniára és Herczegovinára nézve ujabb intézkedéseket tesz szükségesekké. Eldöntőttnek kell tekintenem azt a kérdést, hogy annak a nyugtalanságnak és bizonytalanságnak, a melyet a balkáni események visszahatásukban déli határai megvédésénél korábban felidéztek, csakis Bosznia és Herczegovina birtoklásával vehetjük elejét s hogy épen ezért e tartományoknak a berlini szerződéssel magunkra vállalt megszállását és kormányzását nem ideiglenesnek, hanem állandó jellegűnek kell tekintenünk. Állandó jellegűnek tekinti e birtoklást Európa egész közvéleménye, állandónak tekintheti azt saját jól felfogott érdekében maga a Törökbirodalom, de mindenesetre állandónak kell azt tekintenie Bosznia és Herczegovina lakosságának. A berlini szerződéssel magunkra vállalt megszállás és kormányzás egyáltalán nincs ugyan időhatárhoz kötve, de maga az a körülmény, hogy állandó jellege határozottan megállapítva nincsen, a bizonytalanság elemét rejti magában s kétségtelenül bénitólag hat nagy áldozatok árán létesített czivilizatorius működésünk hatályának teljes érvényesülésére. Sokban alkalmas arra, hogy az ideiglenesség bélyegét süsse alapvető intézkedéseinkre is, fogékonynyá tegye a lakosságnak egy részét érdekeinkkel ellenkező politikai törekvésekre és tért engedjen kalandos politikai tervezgetéseknek és külbefolyásoknak. Ezekkel a jelenségekkel szemben nem érhetjük be azzal, hogy egyedül az osztrák-magyar monarchiának a megszállott tartományokra nehezedő súlyában keressük a viszonyok consolidáltságának biztositékát, az ottani lakosság belső érzületére kell a súlyt fektetnünk, s a biztosítékot abban keresnünk, hogy önerejéből álljon ellent az érdekeinkkel ellenkező politikai törekvéseknek. Ennek a czólnak elérése indított bennünket az egyházi autonómiáknak, a községi és városi rendtartásoknak és a kerületi tanácsoknak engedélyezésére ós ezek által az országok egészére kiterjedő alkotmányos autonómiának előkészítésére. 259 i 33*