Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-358. Törvényjavaslat a vizjogról szóló 1885:XXIII. t.-cz. kiegészitéséről és módositásáról
358. szám. 237 Szabad rendelkezés alatt álló vizeken csak akkor lenne ily vízerőmű és a létesítéséhez szükséges víztároló czéljára kisajátításnak helye, ha a vízerőmű legalább 1.000 lóerőnyi munkaképességű. E megkülömböztetés megtételénél az volt a vezérlő gondolat, hogy ha már magasabb czélokból oly téren kell foglalásokat tenni, a melyeken eddig a birtokos szabadon rendelkezett, szoríttassák ez csakis azokra az esetekre, a melyekben a közgazdaságnak már valóban nagy haszna és érdeke forog szóban. A 10. §. utolsó pontja a kisajátítás tekintetében külömbsóget tesz az ezen §. 4. pontjának meghatározása alá eső vízerőművek és víztárolók között Nevezetesen a 4. pont határozmányai alá eső vízerőműveknél a kisajátítás alól a házakat, udvarokat, kerteket, vallási, kegyeleti és tudományos czólokra szánt ingatlanokat kiveszi; víztárolóknál azonban, ha ezek a 4. pont határozmányai alá esnek is, — az ingatlannak vagy a tulajdonosnak minősége a kisajátítást nem akadályozná. Ez a megkülönböztetés abban leli magyarázatát, hogy a vízerőműnek rendszerint a hozzájuk vezető csatornák által nyerik a szükséges vízmennyiséget, e csatornákat pedig olyképpen lehet tervezni, hogy a beltelkek ós kegyeletes czélu ingatlanok elkerültessenek; ellenben víztárolókat czólszerűen ós jutányosán csak ott lehet megépíteni, hol a völgyekben természetes szorulatok, azok felett pedig kiszélesedő lapos völgykatlanok fekszenek. A víztárolóknál tehát csakis a természet nyújtotta alkalmas helyzetet lehet kihasználni, mig a vízerőműveknél jóformán az egész folyó völgye rendelkezésre áll. Ezenfelül a víztárolóknak közgazdasági fontossága is sokkal nagyobb, mint a vízerőműveké, mert kellő nagyságú víztárolók az egész patak vagy folyó vízjárására kedvezőleg hatnak az által, hogy az árvizeket részben vagy egészben felfogják ós kis vízállás idején bocsájtják le; tehát kétszeres szolgálatot tesznek a vizgazdaságban. A vízerőművek túlnyomó része kezdetben a vízfolyásokban rejlő és a a vízállások szerint igen nagy eltéréseket mutató hajtó erőnek felhasználásával fog létesülni és igen csekély lesz azoknak a vízerőműveknek a száma, melyekhez e czélból még víztárolókat is fognak építeni. Azonban idővel, midőn a fennálló telepek fejlődésével az ily módon rendelkezésre álló erő kevésnek fog bizonyulni: annak fokozását már csak a víztárolók felépítésével lehet elérni. Szóval a vízerőművek rendszerint meg fogják előzni a víztárolókat. A vízerőműhöz szoros értelemben csak azok a berendezések tartoznak, melyek a rendelkezésre álló vizerőnek felhasználását czólozzak, milyenek a turbinák vagy vízi kerekek, a villamos áramot fejlesztő gépek stb., nemkülönben az összes berendezés felügyeletét végző személyzet részére szükséges lakóépületek. Az előállított erőt értékesítő bármiféle üzemhez szükséges területek azonban a 10. §. rendelkezései alá már nem esnek. A 11. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés biztosítaná azt, hogy a 10. §-ban körülirt víztárolókra, vízerőművekre, nemkülönben községek (városok) ós közhasználatra szolgáló vasutak vízvezetékeire ne csak a hatósági, hanem a szabad rendelkezés alatt álló vizek is lefoglalhatok, illetőleg igénybe vehetők legyenek. Ha vizerőink kellő kihasználását elérni kívánjuk, akkor nem zárkózhatunk el az elől, hogy a szabad rendelkezés alatt álló vizek igénybe vételének is helye lehessen.
