Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-356. A véderő bizottság jelentése a véderőről szóló 276. számú törvényjavaslat tárgyában

356. szám 159 hadügyministerrel egyetértőleg« kihagyassanak, az utolsó sorban pedig a »határoz« szó törlése mellett »rendeli el« tótessék. A 75. §. első bekezdésének utolsóelőtti sorában ezek a szavak: »a horvátszlavón országos kormány* töröltessenek ós azok helyébe a következő szavak vétessenek fel: »az országos antonom kormányzat.« A 82. §. ötödik bekezdésének kilenczedik sorában a »szakaszban« szó » bekezdésben*-re helyesbittessók. A 87. § IV. pontjának harmadik sorában a >->vétségeknek« szó után a »megáll^pitása« szó iktattassák be. A horvát-szlavon-dalmátországi képviselők részéről az a javaslat tétetett, hogy a 13. §. utolsó bekezdése elé a következő bekezdés vétessék fel: »A közösen megszavazandó kontingensnek a Horvát-Szlavon-Dalmátországokra eső része az 1868. évi XXX. törvényczikk 7. §-ának a) betűje értelmében az összes népesség arányában állapítandó meg.« Ezzel szemben a bizottság azt az álláspontot tette magáévá, hogy Horvát-Szlavonországoknak most emiitett jogát a véderőtörvény meg nem szüntetheti s az idézett törvónyczikket nem módosíthatja, a minek következtében a javasolt szövegnek a véderőjavaslatba való felvétele mint fölösleges elmellőzhető, mert hisz Horvát-Szlavonországok az ujonczok felosztása szempontjából továbbra is külön területként fognak szerepelni, a mi a végrehajtási utasításban fog — ugy mint eddig is — kifejezésre jutni. A megnyugtató felvilágosítás után a jelzett javaslat visszavonatott. Ugyancsak az emiitett képviselők részéről a 36. §. 3. pontjához az a javaslat nyújtatott be, hogy az emiitett pont végére külön bekezdésként a következő szöveg vétessék fel: »A Horvát-Szlavonországokra eső ujonczok az 1868. évi XXX. törvényczikk 7. §-ának b) pontja értelmében ezen országok ezredeibe sorozandók be.« Ez a javaslat azonban, tekintettel a már fentebb elmondottakra, valamint arra is, hogy hasonló rendelkezést a ma érvényes törvény sem tartalmaz s hogy ezt a kérdést, miként ez idő szerint, jövőben is a védtörvényi utasítás fogja szabályozni, utólag visszavonatott. A 75. §-hoz a horvát-szlavon-dalmátországi képviselők részéről az az indítvány is tétetett, hogy, az idézett szakasz első bekezdésében mondassák ki az, hogy Horvát-Szlavonországokban a büntetéspénzek az'autonóm törvényekben vagy az ott érvényben levő szabályokban megjelölt czélokra fordítandók. Ezzel szemben a bizottság azt a nézetét juttatta kifejezésre, hogy a javaslatnak azon álláspontja, mely szerint a kihágási büntetéspénzek hováíorditása a magyar szent korona összes országaira egyaránt kiterjedőleg a véderőtörvényben szabáJyoztassék, teljes mértékben megfelel az 1889. évi VI. tör vény czikkben elfoglalt álláspontnak ós különben is kizárja azt, hogy Horvát-Szlavonországokban a büntetéspénzek hováforditása az autonóm törvényektől eltérő módon történhessék. Mindezekre való tekintettel az indítvány visszavonatott. A 79. szakaszszal kapcsolatban a fentebb emiitett képviselők részéről, tekintettel arra, hogy az említett szakasz második bekezdése ellentétben áll a Horvát-Szlavonországokban érvényben levő büntető törvénykönyv 234. §-ával, mely szerint vétség vagy kihágás miatt kiadatásnak helye nincsen és tekintettel arra, hogy a szükséges összhangot csak autonóm törvény alkotásával lehet létesíteni, az az óhaj jutott kifejezésre, hogy a 87. §. IV-ik pontja megfelelőleg kiegészíttessék. Ezzel szemben a bizottság azt az állás-