Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.

Irományszámok - 1910-356. A véderő bizottság jelentése a véderőről szóló 276. számú törvényjavaslat tárgyában

356. szám. 153 meglevő alakulásoknál, 2.000 fő a haditengerészet ujonczhányadának emelésére jut, a fenmaradó 25.000 ujoncz pedig a közös hadsereg békelátszámában már fennálló hiányok és bajok orvoslására és néhány ujabb alakulás felállítására fog felhasználtatni. A közös hadseregben a tüzérség és a közlekedési csapatok szervezése kiegészitésre szorul. A tábori seregnek nehéz tüzérséggel való ellátása, a hegyi tüzérség fejlesztése, végre vártüzérségünk szerény mértékű szaporitása elodázhatatlannak mondható. A honvédség ujonczjutalékának felemelése pedig azért szükséges, hogy a honvédséget a közös hadsereggel minden tekintetben lehetőleg egyenlő értékűvé fejleszthessük és tüzérséggel elláthassuk. Bizvást remélhető, hogy ezeket a felemelt ujonczjutalékokat ki fogjuk állítani, mert a mai törvény érvényességének első tiz évében, daczára a szigorú sorozási eljárásnak, átlag 30.000 volt évenkint Magyarországon a fölösszámmal besorozottak száma, a kik a póttartalékba jutottak. Minthogy továbbá azok, a kik a tulajdonképeni hadiszolgálatra nem, de bizonyos mellókszolgálatokra alkalmasak, s a kiknek nagyrésze eddig, mint kevésbbé alkalmas, a póttartalékba soroztatott be, szintén jelentékeny számmal vannak: ezeknek ily szolgálatok teljesítésére az ujonczj utalókba való besorozása azért is czélszerű, hogy a katonai szolgálatra alkalmas elemek el ne vonassanak a fegyveres szolgálattól oly feladatok végzésére, a melyhez nem kívántatik teljes katonai alkalmasság. Eddig a kevésbbé alkalmas hadköteleseket ugy a honvédségben, mint a hadseregben, a • póttartalókba osztották, s mint ilyeneket a teljesen alkalmas fölös számmal besorozottakkal egyformán alkalmazhatóknak tartván, békében a kiképzés ós fegyvergyakorlatok alatt, valamint háború esetén hadialkalmazás tekintetében csak ugy alkalmazták, mint a hadiszolgálatra teljesen alkalmasakat. Fonák' eljárás volt a gyengébbnek osztályozottakra azokat a szolgálatokat róni, a melyeket csak a hadiszolgálatra teljesen alkalmas egyének teljesíthetnek. A humanizmus nagy vívmánya, hogy jövőben ezeket az embereket külön tartják nyilván és csakis testi alkalmasságuk szerint alkalmazzák őket. A póttartalékosok nagy számából igen sokan egész véletlenül a magas sorrszámuknál fogva jutottak ezen beosztásba s csak nagyon rövid kiképzésben részesültek. Viszont a közös haderő csekély ujonczjutalóka miatt a hadi alakulásokhoz az összes, tehát az idősebb évfolyamokba tartozó családos tartalékosokat is, sőt a kevésbbé kiképzett póttartalékosokat is az első vonalban kivonuló csapatokhoz kellett beosztani és ellenség elé vinni. Ez a helyzet nemcsak a közös hadsereg katonai értékét csökkentette, hanem az egyesek egyéni érdekei szempontjából is ká.ros volt. A felemelt ujonczlétszám azonban a jövőben lehetővé fogja tenni, hogy a kivonuló csapatokat első sorban fiatalabb évfolyamokkal egészítsük ki s igy az idősebb és családos tartalékosokat lehetőleg felszabadítsuk. Súlyosnak látszó rendelkezése a törvényjavaslatnak az. hogy a két évi szolgálatra szervezett alakulásoknál a költségvetésileg rendszeresített altiszti állománynak megfelelő legénységet a tényleges szolgálatban még egy harmadik évre is vissza kell tartani. Bár a bizottság ezt a rendelkezést nehéznek tartja, érett megfontolás után mégis elfogadandónak véli a tervezett rendelkezést, mert annak el nem Képvh. iromány. 1910—1915. Xtt. kötet. 20