Képviselőházi irományok, 1910. XII. kötet • 348-390., XXXVIII-XL. sz.
Irományszámok - 1910-354. Törvényjavaslat, a Montenegróval 1911. évi január hó 24-én/február hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés és az ahhoz tartozó "Nyilatkozat" beczikkelyezéséről
126 354. szám. montenegrói árúk viszont nálunk 1908. deczember 21. óta a vámtarifa általános tételeit fizetik. A külpolitikai helyzet tisztultával a Montenegróhoz való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezésének kérdése is aktuálissá lett és mindkét részről újból előtérbe lépett az az óhajtás, hogy a kölcsönös kereskedelmi forgalmi viszonyaink szerződésben szabályoztassanak. Ezen kölcsönös hajlandóság mindenekelőtt abban jutott kifejezésre, hogy a montenegrói kormánynál előzetesen beszerzett informácziók alapján a vámés kereskedelmi értekezlet több ülésben kidolgozta a Montenegróval kötendő kereskedelmi szerződés alapelveire, vonatkozó instrukcziókat cettinjei követünk számára, a ki ezen az alapon felvette a montenegrói kormánynyal a tárgyalások fonalát, melyek végül az 1911. évi 3 ^ r , r h ^,^" megkötött kereskedelmi ós hajózási szerződéshez és az ahhoz tartozó »Nyilatkozat«-hoz vezettek. A megkötött és öt czikket tartalmazó kereskedelmi és hajózási szerződés a legnagyobb kedvezmény elve alapján épül fel ós igy áruink Montenegróba \ aló bevitelüknél a szerződés hatályba lépte után a minimális tarifa tételeit fogják élvezni. Ezzel együtt biztosítani fogja a megkötött szerződós az osztrák-magyar monarchia két állama állampolgárai számára a legnagyobb kedvezményű elbánást, az ipart, kereskedelmet, hajózást és forgalmat, nemkülönben a jogszolgáltatást és az adózást illetőleg. A legnagyobb kedvezményt biztosító ezen elv a szerződés I. czikkében van lefektetve, mely az adókat, illetékeket és vámokat illetőleg még szabatosabban nyer kifejezést a montenegrói kormánynak ezekre vonatkozólag a szerződés aláírásakor tett azon »Nyilatkozatában«, mely az adók, vámok és egyéb illetékek szempontjából az osztrák és magyar állampolgároknak, továbbá Ausztria és Magyarország föld- és ipari termékeinek a legnagyobb kedvezményű elbánást biztosítja A szerződés Il-ik czikke, a szűkebb körű határszéli forgalom igényeit tartva szem előtt, Montenegrónak megengedi azt, hogy kizárólag a cattarói kerület községeiben való fogyasztásra, autonóm úton megállapítandó feltételek és ellenőrzés mellett évenként 6.000 darab 300 kg.-nál nem nehezebb élő szarvasmarhát, 20.000 darab juhot, kecskét, gödölyét vagy bárányt, valamennyit élő állapotban ós végül 1.000 métermázsa füstölt júh-húst, úgynevezett kastradinát vámmentesen behozhasson. Montenegrónak az állatforgalom tekintetében támasztott követelménye volt az, ami a múltban a szerződés megkötésének legnagyobb akadályát képezte. Egy évtizednél hosszabb időre nyúlnak vissza Montenegrónak oda irányuló kísérlete és törekvése, hogy állatainak területeinkre lehetőleg szabadon és korlátlan mennyiségben való behozatalát biztosítsa. Az az állatforgalmi politika, mely Magyarország és Ausztria területeit állati járványok behurczolásától megóvandó, élő szarvasmarhának, sertésnek ós juhnak a tengerentúlról és a keletről való behozatalát tilalmazza, kétségtelen, hogy a montenegrói kormány kívánságát sem elégíthette ki. Ha a magyar kormány (tagjainak már a jelen országgyűlésen e részben tett kijelentéseihez képest is) — azon változatlanul fentartani kívánt álláspontjához képest, mely szerint a keleti államokból hasított körmű állatokat
