Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-286. Törvényjavaslat az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztárról szóló 1900:XVI. és 1902:XIV. t.-cz.-ek kiegészítéséről

60 286 szám A számítás illusztrálására indokoltnak tartok néhány példát felhozni: 1. Ha valaki 25 éves korában véteti fel magát a tagok sorába ós 50 éves korában, vagyis 25 évi tagság után rokkanttá válik, évi nyugdíj fejében kap 25 X 6 = 150 koronát. Ha ugyanaz a tag teljes munkabírásában megéri a 65 életévét, feltétlenül megkapja nyugdíját, mely 40 évi tagsága alapján évenkint ki fog tenni 40X6 = 240 koronát. 2. Ha valaki 40 éves korában véteti fel magát a tagok sorába és 60 éves korában, vagyis 20 évi tagság után rokkanttá válik, évi nyugdíj fejében kap: 20 X 6 = 120 koronát. Ha ugyanez a tag teljes munkabírásában megéri 65 életévét, féltétlenül megkapja nyugdíját, mely 25 évi tagsága alapján évenként ki fog tenni 25 X6 = 150 koronát. 3. Ha valaki 60 éves korában véteti fel magát a tagok sorába, az ha 70 életóvót eléri, vagyis 10 évi várakozási idő eltelte után feltétlenül megkapja nyugdíjul az évi 10 X 6 = 60 koronát. A 3. §. az elhalt tag családja részére egy évi nyugdíjának megfelelő összeget biztosit segélyképen és kimondja, hogy ha a halál 10 évi várakozási időn belül következnék be, a család sególykópen a befizetett tagsági díjak felét kapja. Ez által javaslatom a lehetőség határai között fokozatosan gondoskodik arról, hogy a ki pár évig tagja volt már a pénztárnak, annak elhalálozása esetén családja még a várakozási időn belül se maradjon segély nélkül. A német rokkantsági biztosítás egyáltalán nincs összekötve haláleseti segélyezéssel, javaslatom tehát ezzel szemben kedvezőbb feltételeket tartalmaz, a midőn nagyjában az osztrák javaslathoz hasonlóan haláleseti segély czímén a család részére egy évi nyugdíjnak megfelelő összeget biztosit. Miután azonban az ez alapon kiszámítandó segély rövidebb tagsági idő után vagy épen a 10 évi várakozási időn belül különösen oly esetekben, a midőn kiskorú árvák maradtak kereső kéz nélkül, csekélyebb lenne, mintsem óhajtandó, ezért a szakasz kimondja továbbá, hogy ha az illető 2 évi tagság után 14 éven aluli gyermek hátrahagyásával hal meg, ez a segély 100 koronánál kevesebb nem lehet. A két évi várakozási idő kikötésére a netaláni visszaélések megakadályozása czéljából van szükség. Ennél magasabb haláleseti segély mathematikai alapon nem biztositható, de már itt utalni kívánok arra, hogy javaslatom 11. §-a lehetővé teszi, hogy méltányos esetekben az igazgatóság rendkívüli segélyeket is adjon. A szakasz kimondja végül, hogy a család hátrahagyása nélkül elhalt egyének temetési költsége czímén adandó segély az 50 koronát meg nem haladhatja. Egész javaslatom mindig csak a tényleges szükség mértékét tartja szem előtt, tehát csak következetes marad, a midőn az egyszerű földmíves temetési költségére a tényleges szükség mértékét alkalmazza. A 4. §. kimondja, hogy a nyugdíj csoportbeli tag baleset, baleset miatti rokkantság és baleset miatti halál esetén ugyanoly segélyre jogosult, mint az első csoportbeli rendes tagok. (Lásd az 1900: XVI. t.-cz. 13., 14., 16. és 17. §-ait, valamint a jelen törvényjavaslat 7., 8. és 9. §-ait.) Az 5. §. annak megakadályozásáról kivan gondoskodni, hogy jövőben a többszörös rokkantsági és balesetbiztosításba oda nem tartozó spekulatív elemek bekerülhessenek s ezúton a pénztárra, mely első sorban a szegényebb sorsú földmívesnép megsegítésére van hivatva, indokolatlan terheket ne háríthassanak és eredeti czéljának megvalósítását meg ne nehezíthessék. Miután az az eddigi törvényes rendelkezés, mely a rendes tagok első és második csoportjában