Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.
Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről
280. szám. 7 A kivándorlási törvény végrehajtási utasitásának 5. pontja rendeli, hogy minden kivándorló igazolni köteles, hogy a szállítási szerződést, valamely engedélyezett irodában kötötte meg. Ezzel tehát kizárja azt, hogy a kivándorlók hajójegyeiket a külföldön válthassák meg, tehát az Amerikában a »családfő« által váltott s hazaküldött jegyek, melyekkel a tömeges visszaélések követtettek el. legalisoknak a magyar hatóságok által el nem ismertettek s igy némileg megakadályozható volt az úgynevezett »strohmann« családtagok szállitása. A belügyminister úr pedig az által, hogy a prepáid veszedelmes fogalmát a szerződésben legalizálta, hivatali elődjének a gyakorlatban is bevált hatékony s a csábítás megnehezítésére szolgált intézkedését semmisítette meg, s ezáltal tág teret enged a jogosulatlan ügynökök garázdálkodásának. A belügyminister úr hivatkozott számú jelentésében maga is elismeri azt, hogy a szerződés, illetőleg engedély az 1909. évi II. t.-cz. némely rendelkezéseinek ellenére jött létre. Ezen törvényellenes cselekményét azzal indokolja, hogy az eddigi törvénytelen állapotnak szándékozott véget vetni, s hogy továbbá kényszerhelyzet előtt állott. A belügyminister úr azon állítása, hogy törvényellenes állapotot akar törvénysértés útján törvényessé tenni, egy oly sajátságos okoskodás, mely a mi törvényhozási gyakorlatunkban és codifjcationalis irodalmunkban eddig teljesen ismeretlen volt. Arra nézve, hogy miért tartja az eddigi állapotot törvényellenesnek, a belügyministeri jelentés egyáltalán nem ad felvilágosítást. A tényleges állapot az, hogy törvényellenesnek kell azon rettenetes visszaéléseket bélyegeznünk, melyeket a bemutatott szerződésen aláirt társulatok részben közvetlenül, részben pedig közvetve, követtek el. A kivándorlásra való csábítás, zugirodák tiltott működése, az elcsábított kivándorlónak a határon való átcsempészóse kizárólag az ezen társulatok titkos ügynökeinek közbenjöttével történt és az évek folyamán, sajnos, már annyira elhatalmasodott, hogy hatóságaink a visszaélések tömegével szemben úgyszólván tehetetlenek voltak. A törvénynek a rendelkezésükre álló eszközök és karhatalom hijján vagy egészen nem, vagy csak részben voltak képesek megfelelni, igy tehát valóban egy törvényen kivüli állapot következett be. A belügyminister úr pedig a helyett, hogy a törvényhozás előtt ezen hiányokat ós bajokat nyíltan és őszintén felfedte volna s az állapotok rendezésére megfelelő javaslatokat terjesztett volna elő, melyekhez kétségkívül minden oldalról a legmesszebbmenő támogatásra joggal számithatott volna; e helyett egy már létező s a kivándorlást igen nagy részben helyes irányban szabályozó törvény nyilt megsértésével, részben pedig megkerülésével concessiót ad olyan társulatoknak, szabad kezet és törvényes oltalmat ad oly 1 vállalatoknak, melyek az eddigi kormányok előzékenységét azzal viszonozták, hogy tiltott üzelmeikkel szemben hatóságaink úgyszólván tehetetlenül állottak. Igy tehát törvénysértés útján eléretett az az eredmény, hogy legalisaltatnak oly üzelmek, hatósági és törvényes oltalom alá helyeztetnek oly egyének, a kik eddig a törvény teljes szigorával üldöztettek és büntettettek. A belügyminister úr jelentésében végül előadja, hogy a társulatokkal szemben fennálló fej adóhátralék — melynek összege a bizottsági tárgyalásokon 600.000 koronában állapíttatott meg — követelésére vonatkozólag oly megállapodás jött létre, hogy a- társulatok ezen követelés elejtése esetére kötelezték magukat arra, hogy a kivándorlási alap czóljaira 100.000 koronát a kormány részére rendelkezésre bocsátanak.
