Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-280. A közigazgatási bizottság jelentése a Nordatlantischer DampferlinienVerbandban (Continental Pool) egyesült gőzhajós-társaságok részére kivándorlók szállitására adott engedélyek tárgyában 248. szám alatt beadott belügyministeri jelentésről

280. szám. 7 A kivándorlási törvény végrehajtási utasitásának 5. pontja rendeli, hogy minden kivándorló igazolni köteles, hogy a szállítási szerződést, valamely engedélyezett irodában kötötte meg. Ezzel tehát kizárja azt, hogy a kiván­dorlók hajójegyeiket a külföldön válthassák meg, tehát az Amerikában a »családfő« által váltott s hazaküldött jegyek, melyekkel a tömeges vissza­élések követtettek el. legalisoknak a magyar hatóságok által el nem ismer­tettek s igy némileg megakadályozható volt az úgynevezett »strohmann« családtagok szállitása. A belügyminister úr pedig az által, hogy a prepáid veszedelmes fogalmát a szerződésben legalizálta, hivatali elődjének a gyakorlatban is bevált haté­kony s a csábítás megnehezítésére szolgált intézkedését semmisítette meg, s ezáltal tág teret enged a jogosulatlan ügynökök garázdálkodásának. A belügyminister úr hivatkozott számú jelentésében maga is elismeri azt, hogy a szerződés, illetőleg engedély az 1909. évi II. t.-cz. némely rendelkezéseinek ellenére jött létre. Ezen törvényellenes cselekményét azzal indokolja, hogy az eddigi törvény­telen állapotnak szándékozott véget vetni, s hogy továbbá kényszerhelyzet előtt állott. A belügyminister úr azon állítása, hogy törvényellenes állapotot akar törvénysértés útján törvényessé tenni, egy oly sajátságos okoskodás, mely a mi törvényhozási gyakorlatunkban és codifjcationalis irodalmunkban eddig teljesen ismeretlen volt. Arra nézve, hogy miért tartja az eddigi állapotot törvényellenesnek, a belügyministeri jelentés egyáltalán nem ad felvilágosítást. A tényleges állapot az, hogy törvényellenesnek kell azon rettenetes visszaéléseket bélyegeznünk, melyeket a bemutatott szerződésen aláirt társulatok részben közvetlenül, rész­ben pedig közvetve, követtek el. A kivándorlásra való csábítás, zugirodák tiltott működése, az elcsábított kivándorlónak a határon való átcsempészóse kizárólag az ezen társulatok titkos ügynökeinek közbenjöttével történt és az évek folyamán, sajnos, már annyira elhatalmasodott, hogy hatóságaink a vissza­élések tömegével szemben úgyszólván tehetetlenek voltak. A törvénynek a rendelkezésükre álló eszközök és karhatalom hijján vagy egészen nem, vagy csak részben voltak képesek megfelelni, igy tehát valóban egy törvényen kivüli állapot következett be. A belügyminister úr pedig a helyett, hogy a törvényhozás előtt ezen hiányokat ós bajokat nyíltan és őszintén felfedte volna s az állapotok ren­dezésére megfelelő javaslatokat terjesztett volna elő, melyekhez kétségkívül minden oldalról a legmesszebbmenő támogatásra joggal számithatott volna; e helyett egy már létező s a kivándorlást igen nagy részben helyes irányban szabályozó törvény nyilt megsértésével, részben pedig megkerülésével con­cessiót ad olyan társulatoknak, szabad kezet és törvényes oltalmat ad oly 1 vál­lalatoknak, melyek az eddigi kormányok előzékenységét azzal viszonozták, hogy tiltott üzelmeikkel szemben hatóságaink úgyszólván tehetetlenül állottak. Igy tehát törvénysértés útján eléretett az az eredmény, hogy legalisal­tatnak oly üzelmek, hatósági és törvényes oltalom alá helyeztetnek oly egyé­nek, a kik eddig a törvény teljes szigorával üldöztettek és büntettettek. A belügyminister úr jelentésében végül előadja, hogy a társulatokkal szemben fennálló fej adóhátralék — melynek összege a bizottsági tárgyalá­sokon 600.000 koronában állapíttatott meg — követelésére vonatkozólag oly megállapodás jött létre, hogy a- társulatok ezen követelés elejtése esetére kötelezték magukat arra, hogy a kivándorlási alap czóljaira 100.000 koronát a kormány részére rendelkezésre bocsátanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom