Képviselőházi irományok, 1910. XI. kötet • 280-347., XXXI-XXXVII. sz.

Irományszámok - 1910-324. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése hatóság elleni erőszak bűntettével és súlyos testi sértés vétségével vádolt Beck Lajos országgyülési képviselő mentelmi ügyében

160 324. szám. bár a Ház üléstermében elkövetett oly tettlegességeket, a melyek megtorlása a házszabályok 255. §-ának tartalma szerint különben sincsenek a Ház belső fegyelmi jogkörébe vonva. A mi már maga is azt mutatja, hogy a képviselőház 1867 után sem vonta ki eme büntető cselekményeket az ország biróságainak törvényszerű hatósága alól. Mindezekhez a képviselőház alapvető 1867. évi határozatának indokai is csatlakoznak, a melyekből kitetszik, hogy e határozat 1. pontját maga a képviselőház is az országgyűlés tagjai szólásszabadságának, illetőleg véleménynyilvánítási szabadságának biztositására rendelte. Ellenben ugyancsak e határozat indokaiból tetszik ki az is, 'hogy ezen azóta általánosan elismert ós hosszas gyakorlat által törvényszerű erővel felruházott alkotmányos jogszabály a mentelmi jog rendezésével nem kivánta azt is biztositani, »hogy az országgyűlés tagjai fölötte álljanak a törvénynek ós olyan tetteikért se vonassanak feleletre, a melyeket nem mint országgyűlési tagok követtek el«, a mi már csakugyan indokolatlan ós a törvény előtti egyenlőséggel, nevezetesen pedig az 1869 : IV. t.-cz. 20. §-ával világosan ellenkező kiváltság lenne. E szempont a bizottság tudomása szerint a megelőző esetek hosszú sorában is érvényesült, annál inkább érvényesülnie kell a hasonló súlyosabb esetekben. A bizottság egyébiránt sem a magyar immunitási jog történeti múltjában, sem a művelt országok parlamentáris jogában nem akadt oly intézkedésekre, a melyek a képviselőházban előfordulható tettleges bántalmazásokat a törvények ereje alól kivett kiváltsággá tennék. Annál kevésbbé talált ilyenre indítékot az élő jogérzetben. Alkotmányosságunk egész szellemébe, sőt jobb emberi érzésünkbe is beleütközne az olyan felfogás, a mi a képviselők föltétlen immunitásának védelmét a testi sértés cselekményeire is kiterjesztené s ezzel indítást adna a még ennél is súlyosabb bűncselekmények felelőtlen elkövetésére. Ugyanazért a mentelmi bizottság Beck Lajos esetét az 1867. nov. 18-iki határozat második pontja alá sorolta és így megvizsgálta azt is, hogy nem forog-e fenn oly politikai vagy másforma zaklatás, a mi a mentelmi jog felfüggesztését ebben az esetben a törvényhozás szempontjából aggályossá tenné ? A bizottság felismerte ugyan, hogy Beck Lajos cselekményének politikai indítéka van, de mivel valószínűvé tett cselekményei nem tartoznak képviselői hivatása körébe, a tettleges bántalmazás miatt indított bírói eljárás pedig zaklatásnak amúgy sem tekinthető: a bizottság az ellene indított vádban ilyennek a jeleit nem észlelhette. Mivel tehát Beck Lajos esetében a kiadatás minden jogszerű és szokásos feltétele az előadottak szerint megvan, javasolja a mentelmi bizottság a t. képviselőháznak: hogy Beck Lajosra nézve a mentelmi jogot a budapesti kir. ügyészség 1910. évi 19.758. sz. vádiratában foglalt vádakra nézve függeszsze fel. Budapesten, 1911. évi május hó 26-án. Plósz Sándor s.k., Kenedi Gé%a s. L, a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.