Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
94 276. szám. amely esetben az engedélyező hatóság az illetőre vonatkozó iratokat az állítást foganatosító hatósághoz teszi át. Ennek az eljárásnak a szabályozása azonban rendeleti utón fog történni. % Akiknek községi illetősége kétes, nehogy állítási kötelezettségük teljesítését az esetleg évekig tartó tárgyalások miatt a községi illetőség végleges megállapításáig kelljen elhalasztani: a tartózkodási helyet, ismeretlen tartózkodásuaknál - a körülményekhez képest vagy az apa tartózkodási helyét, vagy születési helyét kell a fölvétel alapjává tenni. Ez a kérdés azonban oly részletes szabályozást kivan, hogy ez a törvényben helyt nem foglalhat, amiért is ezt a második bekezdés a) betűje a rendeleti szabályozás körébe utalja. Ugyancsak a rendeleti szabályozás körébe utaltatik a b) betű szerint az a kérdés, hogy mely esetben és-minő föltételek mellett lehet magyar állitásköteleseket ausztriai vagy bosznia- és herczegovinai sorozóbizottság elé vezettetni, vagy fordítva, osztrák állampolgárok és bosznia- és herczegovinai tartományi illetőségűek mikor állhatnak elő magyarországi sorozóbizottság előtt; végre a e) betű szerint, hogy az Ö Felsége uralkodása alatt álló országok területén kívüli külföldön tartózkodók miképen tehetnek eleget állítási kötelezettségüknek a nélkül, hogy hazájukba visszatérnének. Ami jelesen a b) pontot illeti, ez a kérdés azért igényel igen részletes és az osztrák kormánynyal a viszonosság elve alapján létesítendő megegyezés szerinti szabályozást, mert magyar sorozóbizottság osztrák állampolgárok megvizsgálására és osztrák sorozóbizottság magyar állampolgárok megvizsgálására nem illetékes és egyik állam szerve a másik állam polgárával szemben csak az illető állam hatósági megkeresése alapján járhat el. De viszont azt, hogy a másik állam területén állandóan tartózkodó állampolgárok tartózkodási helyükön állhassanak sorozóbizottság elé, teljesen kizárni nem lehet, mert ez sem a másik államnak területén tartózkodó feleknek, sem pedig az államnak nem érdeke. Az Ő Felsége uralkodása alatt álló két állam közt a védelem közössége pedig megengedi, hogy a két állam e tekintetben egymásnak jogsegélyt nyújtson és megkönnyítse egymásnak azt, hogy polgáraik állítási kötelezettségüknek eleget tehessenek. Ugyanez a helyzet Bosznia- és Herczegovinával szemben is, ahol szintén meg van a garantia arra, hogy e tartományok sorozóbizottságai a magyar állam érdekét az egyéni érdekkel szemben meg fogják óvni. A fi) pontban foglalt kérdés szintén csak rendeleti utón szabályozható, mert az e tekintetben alkotandó szabályokat a szerzett tapasztalatok szerint hol kiterjesztőleg, hol megszoritólag kell módositgatni. Egyébként megjegyzem, hogy idegen államokban .a ma fennálló szabályok szerint az orvosi megvizsgálás föladatát a konzulátusok végzik s az itt végbevitt osztályozás alapján a sorozóbizottsági határozat helyett az alkalmasságra nézve a honvédelmi minister hozza meg a végérvényes határozatot s jegyezteti be az itteni állítási lajstromokba. A 2. pont az ujonczállitás módját szabályozza és a sorozóbizottság szervezetét állapítja meg. Eszerint az ujonczállitás vagy fősorozáson, vagy utósorozáson történik. A fősorozás minden évben, úgy mint eddig, az ujonczmegajánlás után, rendszerint márczius 1-től április 30-áig történik. Akik a fősorozáson meg nem jelennek, azok a rendszerint havonként, de már nem minden sorozójárásban, hanem csak egyes meghatározott helyeken tartott utósorozásokon állíttatnak elő. A fősorozások rendszerint minden sorozójárás székhelyén tartatnak és az állitáskötelesek a több községből álló sorozójárasokban községenként, illetőleg körjegyzőségi csoportonként, és ezen belől a korosztályok rendje szerint abban a sorrendben vezettetnek a sorozóbizottság elé, amelyben az állítási lajstromokba be vannak jegyezve. Ennek az eljárásnak a helyességét az eddig szerzett tapasztalatok igazolják. Az utósorozásoknál természetesen ezt az eljárást követni nem lehet, mert egy utósorozóbizottság elé több sorozójárásból vezetik elő az állitásköteleseket és nem minden községből vagy körjegyzőségből vannak előállitandók. A mai véderő törvény a sorozóbizottságok szervezetét meg nem határozta, hanem csak annyit mondott ki, hogy az ujonczállitást vegyes bizottságok eszközlik (38. §. negyedik bekezdés). A sorozóbizottság szervezetét tehát a végrehajtási utasítás szabályozta. A mai törvény tehát nem kielégítő és így — figyelemmel a kérdés nagy jelentőségére, valamint a hadképesség megállapítása és igy a besorozás vagy be nem sorozás tekintetében a sorozóbizottságokra ruházott széleskörű határozathozatali jogra — szükséges volt a sorozóbizottság szervezetét a törvényben meghatározni. Ezt oldja meg a 2. pont három utolsó bekezdése, amikor az 1791 : XIX. és 1886 : XXI. t.-cz. szellemének megfelelően kimondja, hogy e bizottság elnöke a törvényhatóság első tisztviselője, illetőleg törvényes helyettese, vagy amennyiben ezek akadályozva vannak, a törvényhatóság által kiküldött törvényhatósági bizottsági tag. Minthogy azonban ily fontos funktiót akárkire megnyugvással bizni nem lehet, ha nem tisztviselő viseli e tisztet, a honvédelmi minister jóváhagyásának föntartását mellőzni nem lehetett. A bizottság tagjai részben határozott, részben szakvéleményt nyilvánító tagok, részben egyéb hivatalos föladatokat végeznek. Határozó tagok lesznek az elnök mellett a közös hadsereg (hadi tengerészet) és a honvédség egy-egy törzstisztje vagy századosa, egyéb hivatalos funktiókat fognak végezni a közigazgatási tisztviselő,^ a közös
