Képviselőházi irományok, 1910. X. kötet • 276-279 sz.
Irományszámok - 1910-276. Törvényjavaslat a véderőről
276. szám. 91 ezután következő kilencz, tehát összesen a szokásos tiz évre évi 159.500 főben. Az országgyűlésnek az a nagyjelentőségű, alkotmányos joga tehát, hogy az évi ujonczlétszámot nem a törvényhozás ujabb rendelkezéséig, hanem záros határidőre, az évek meghatározott számára állapitja meg és hogy e határidő lejártával uj törvényhozási rendelkezésre lesz szükség, a javaslatban sértetlenül fenn van tartva. - — ' •- •- -•••.•> A második bekezdésben az van meghatározva, hogy minő alapon kell á népesség számát, melynek alapján a magyar szent korona országait terhelő évi ujonczjutalék kiszámittatik, megállapítani. Az ujonczjuta'lékoknak a két állam közt való megosztásánál ugyanis egyedüli biztos, mesterséges eszközökkel nem változtatható s igazságos alapul esakis a jogi népesség szolgálhat. De hogy eme jogi népesség kiszámításánál a két kormány egyező módon járjon el és egyik állam se rövidülhessen meg, a kiszámítás módját magában a törvényben kellett megrögzíteni. Megegyezés jött tehát létre a két kormány között, hogy erre nézve mind a két állam törvényébe azonos tartalmú rendelkezés vétessék föl, mely a népszámlálási adatok miképeni fölhasználására vonatkozó és eddig minden alkalommal fölmerült hosszas vitákat kizárja. , Az összes, tehát nemcsak az Ö Felsége uralkodása alatt álló területeken, hanem az idegen államok, s jelesen Észak-Amerika területén is tartózkodó magyar és osztrák állampolgárokat is magában foglaló jogi népességnek számításba vételét részint technikai okokból, részint az egyes államok ujonczteherviselési képessége miatt mellőzni kellett. Technikai okokból azért, tiiert nem minden állam tartja egy évben népszámlálását s mert különösen Észak-Amerikával, ahol a magyar és osztrák állampolgárok közt a különbséget egyébként meg sem tudják tenni, nincs is szerződésünk a számlálólapok kicserélése iránt s igy az itt és más államokbaji is kimutatott adatok helyességét nem is áll módunkban ellenőrizni. A teherviselés igazságossága pedig megkívánja azt, hogy csak az ujonczozásnál tényleg igénybe vehető népesség legyen a számítás alapja. A tengeren tul vagy idegen országokban tartózkodó népességnek pedig csak egy része szokott állítási kötelezettségének eleget tenni. Erre való tekintettel mondja ki a második bekezdés, hogy a népesség száma alatt csakis az 0 Felsége uralkodása alatt álló területeken tartózkodó magyar állampolgárok és a tényleges szolgálatban álló magyar állampolgár katonai személyek számát kell érteni. Az osztrák törvényjavaslat ugyanezt mondja ki az osztrák népesség számának meghatározására. Ugyanily alapon fog megállapittatni mindkét államban az 1910. évi népszámlálás eredménye is az ujoncz^ jutalékok kiszámítására nézve. Az 1900. évi népszámlálás eredményének megállapítása is hasonló alapon történt s e szerint a magyar állam jogi népessége 19,307.128 főt, Ausztria jogi népessége 25,855.289 főt tett. Ezen az alapon a javaslat harmadik bekezdése szerint az első évre megállapított 136.000 főnyi ujonczlétszámból a magyar államra 58.141 főnyi, a második évre megállapított 154.000 főnyi ujonczlétszámból 65.836 főnyi, a harmadik és a rá következő kilencz évre megállapított 159.500 főnyi évi ujonczlétszámból pedig 68.187 főnyi ujonczjutalék fog esni. Ha azonban a javaslat országgyűlési letárgyalása előtt az 1910. évi népszámlálás eredményei ismeretessé válnának, akkor a harmadik bekezdésbe fölvett számadatok módosítását fogom indítványozni; ha pedig az eredmények csak e javaslat országgyűlési letárgyalása után lesznek ismeretessé, az ujonczjutalék meghatározása iránt külön törvényjavaslatot fogok az országgyűlés elé terjeszteni. A negyedik bekezdés a mai törvény 14. §-ának negyedik bekezdésével megegyezőleg, a megállapított ujonczlétszám érvényességének tartamára azaz 12 évre, az ujonczlétszám megváltoztatására irányuló törvénykezdeményezést 0 Felségének tartja fenn. Az ötödik bekezdés pedig a kormány kötelességévé teszi, hogy az itt megállapított ujonczlétszám lejárta utáni időre vonatkozó uj ujonczlétszám megállapítása iránt javaslatait még az e szakaszban emiitett tizenkét évnek letelte, azaz a lejáratnak bekövetkezése előtt terjessze az országgyűlés elé. A hatodik bekezdés a honvédség részére szükséges ujonezjutalékot ugyancsak a fennebb említett két átmeneti évre és az ezután következő tiz évre állapitja meg és pedig: az első évre 17.500 főben, a második évre 21.500 főben és a többi évekre évi 25.000 főben. A hetedik bekezdés az országgyűlés ujonczmegajánlási jogának a biztosítására szolgál és az 1791. évi XIX. és az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ával áll Összhangzásban. A nyolczadik bekezdés a 37. §-nál fog bővebben megokoltatoi. A kilenczedik bekezdés annak a biztosítását czélozza, hogy a költségvetésileg megállapított békelétszámon felül eső legénység szabadságolására meg legyen a törvényes alap, azaz hogy a rendes tényleges szolgálatra kötelezetteknek az a része, mely a kedvező állományviszonyok folytán a tényleges szolgálatban felesleges, polgári foglalkozásának visszaadható legyen. Ily kedvező állományviszonyok keletkezhetnek egyes években azáltal, ha az időközi fogyatékok a kedvező egészségügyi viszonyok folytán kevesbednek és ha az önként továbbszolgálók száma várakozáson felül növekszik.
